Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

160 Magánjogi Döntvén ytá r. Úgyde az örökös a hagyományt nem köteles kifizetni addig, amíg a hagyománnyal terhelt örökséget meg nem szerzi. Tekintettel azonban arra, hogy a K. örökhagyó által alkotott végrendeletek érvényességének kérdését a kir. Kúria hivatkozott ítéletével befejezett perben csupán az ottani felperesek és az ottani alperesek közötti viszonyban döntötte el és a kir. Kúria kifejezetten ki is mondotta, hogy ez a kérdés az ottani alpereseknek egymás közötti viszonyában nincsen eldöntve, továbbá, hogy abban a perben úgy a jelen perbeli alperesek jogeló'de, mint a C. alapítvány alperesekként vettek részt : a K. örökhagyó által alkotott végrendeletek érvényességének kérdése a hivatkozott perben hozott ítéletekkel az alperesek jogelőde és a C. alapítvány közötti jogviszonyban nem lett eldöntve. Ennélfogva és mert a C. alapítvány a felperes jogelőde részére rendelt hagyománnyal terhelt hagyatékra a kir. Kúria P. I. 1428/93/1930. szám alatt kelt ítéletével eldöntött per befejezése után folytatott hagyatéki eljárás során igényt támasztott és ezzel az igényével az elsőfokú bíróság által perre, a másodfokú bíróság által pedig a törvény rendes útjára utasíttatott ; a felperes jogelőde részére rendelt hagyománnyal terhelt örökségnek az alperesek által való megszerzése csupán a kir. Kúriának az 1932. augusztus 31-én Pk. 3072/1932/76. szám alatt kelt végzésével jogerősen elrendelt átadással tekinthető bekövetkezettnek. Az alpereseknek a hagyomány kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettsége tehát csupán a hagyatéknak javukra való átadásával állott be s ennélfogva a hagyományt velük szemben korábbi időpontban érvényesíteni sem lehetett. Ebből folyólag az átadás elrendelésétől számított egy éven belül megindított áttértékelési keresetet az 1928 : XII. tc. 3. §-a értelmében elkésettnek és ezen az alapon a felperes átértékelési igényét megszűntnek tekinteni nem lehet. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperesnek az átértékeléshez való igényét megállapította. Ezek szerint az elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelme a főkérdésben alaptalan, miért is azt el kellett utasítani. Az elsőrendű alperesnek az a magatartása, hogy a hagyatéki eljárás során a felperes követelésének a fennállását tagadásba vette, a jelen perben pedig a követelés fennállásának ítélettel megállapított voltával és az átértékelési igény megszűnésével védekezett, a per eldöntését nem befolyásolja, miért is a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ezzel kapcsolatos indokolását mellőzi. = Lényegileg így : Mjogi Dtár XXV. 161.