Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 141 perest más harmadik személyekkel szemben támasztott kereseti igényének érvényesítésében. Igényper ugyanis nemcsak tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is alapítható, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy a lefoglalt ingók a hitelező' kielégítése végett végrehajtási árverés alá bocsáttassanak. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint a felperes a most szóbanforgó árverésen vett ingókat a saját különvagyonából szerezte, és minthogy a nő, bár a házassági vagyonjog szempontjából a házasság tartama alatt különvagyonából szerzett vagyon közszerzeményi jellegű, a közszerzemény elszámolásakor a szerzésre felhasznált különvagyona értékének a szerzett vagyonból való megtérítését követelheti, amely igényét harmadik személyekkel szemben a házasság tartama alatt is megvédheti, megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amely szerint ezeket az ingókat a foglalás alól felmentette. = A döntés érdekesen tükrözi vissza a kir. Kúria gyakorlatában már régen mutatkozó bizonytalanságot a közszerzeményi intézmény szerkesztése kérdésében. Abból, hogy a házastárs a különvagyonából vásárolt dologra nem szerzett «a házasság alatt érvényesíthető tulajdonjogot)), arra is lehetne következtetni, hogy a tulajdonjog szerzése megtörtént, de a megszerzett jogot csak a házasság megszűnése után lehet érvényesíteni, de nincs kizárva az a magyarázat sem, hogy a házastárs egyáltalán nem szerzett tulajdonjogot, vagy legalább is nem szerzett egyedül tulajdonjogot. Azok a következtetések, amelyeket a kir. Kúria az idézett megállapításhoz füz, az utóbbi magyarázatot támogatják. A döntés szerint ugyanis az igénylő házastárs követelési joga nem tulajdonjogon, hanem a közszerzeménybe beruházott vagyontárgy ellenértékének megtérítésére irányuló jogon alapul. Ennek a jognak a védelmére engedi meg a kir. Kúria a különvagyonból vásárolt közszerzeményi vagyontárgy kiigénylését. Ennek a szerkesztésmódnak a követkéz, mén veképpen a házastárs azt az igényt, amelyet a házasság megszűnése után a másik házastárssal szemben a pénzbeli egyenértékre érvényesíthetne, a házasság alatt harmadik személy ellen természetben érvényesítheti, de — úgy látszik csupán igényperben. Mindenesetre kiesik az említett védelem köréből a házastárs igénye akkor, ha a dolgot nem a különvagyonból, hanem a közszerzeményből szerezte. Ha ugyanis a házastársnak nincsen tulajdonjoga (vagy legalább is a házasság idején érvényesíthető tulajdonjoga) s nincsen megtérítési igénye sem, akkor a harmadik személy elleni védelemnek sincsen tárgya. Ilyenkor csak a házastársat mindenképpen megillető eszmei felerész tulajdonjoga érvényésülhetne. Mindezeket a bonyodalmakat elkerüli a közszerzemény kötelmi jogi többletértéki konstrukciója : a szerző házasfél a dolog tulajdonosává lesz s igényét harmadik személyek ellen tulajdonjoga alapján érvényesítheti. Ha a szerzés alapja a szerző fél különvagyona volt. ennek a különvagyonnak a házasság megszűnése után megtérítési igénye keletkezik a közszerzemény ellen az ellenérték erejéig ; ha a dolgot a közszerzeményből szerezték, ilyen megtérítési igény nem keletkezik ; mindez azonban közömbös a harmadik elleni igény szempontjából. Egészen más kérdés ismét a közszerzemény joc/cimvédelme : ha harmadik személy jogszerzése a közszerzeményi várományt vagy követelést sérti, a házasfél az ingyenes, a közszerzeményi igényről tudó vagy