Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. lu29 1095. és 1121. §-ában vannak és amennyiben a Telekkönyvi Rendtartás 66. §-ának és a Végrehajtási Törvény 191. §-ának rendelkezéseivel azonosak, annyiban az utóbbi tételes szabályok erejénél fogva irányadók. Ellenben az Optk.-nek az a rendelkezése, amely szerint a bérleményes, ha joga a nyilvánkönyvekbe beiktatva nincs, kellő felmondás után az új tulajdonosnak engedni tartozik (1120. §), tisztán kötelmi jogi természetű szabály, amely a telekkönyvi rendeletekkel szorosabb «:>gybefüggésben nincs.» Ennélfogva ez a rendelkezés az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 156. §-ával, vagy a Telekkönyvi Rendtartás valamely rendelkezésével éppoly kevéssé tekinthető fenntartottalak, mint ahogy nincsenek fenntartva azok az egyéb magánjogi szabályok sem, amelyek a telekkönyvvel, mint az ingatlanokra vonatkozó jogok szerzését közvetítő intézménnyel ugyan szükségképpen összefüggnek, de csak annyiban, hogy ingatlanra vonatkozó valamely telekkönyvi jog szerzéséhez (változásához, megszűnéséhez) a telekkönyvi bejegyzésen felül szükséges ügyleti (tényállásbeli) elemekre, illetőleg a telekkönyvön kívül megvalósuló különféle tényállásokra vonatkoznak. Ennek ellenére szokásjogunk az 1861. év után is állandóan az Optk. 1120. §-ának nyomában haladt, és hogy ezt tudatosan tette, az kitűnik abból, hogy ezzel eltért az Optk. tételes érvénye előtti időben hatályban volt régebbi magyar jogtól, amelynek Kelemen Imre (Institutiones Juris Hungarici Privati, II. könyv, 3. köt., 560. 1.) és Frank Ignác (Közigazság Törvénye, I. köt., 651. 1.) tanítása szerint az volt az álláspontja, hogy az új tulajdonos a bérlemény azonnali kiszolgáltatását követelheti. Ilyen értelmű bírói határozat azonban az 1861. évet követő időből nam vált ismeretessé, ellenben — részben a bérleti, részben a haszonbérleti viszony körében — számos olyan határozat keletkezett (pl. Jogtud. Közlöny Döntvénvtára 3. f. XX. 145., 4.,f. II. 21., III. 3., IV. 101., Magánjogi Döntvénytár I. 200.. III. 17.. V. 186., VIII. 167.. XI. 41., XII. 19., XIIL 83. stb.). amelynek háttere az Optk. említett szabálya, ha ezt olykor kifejezetten nem is ismétli. Ezt tanítják általában újabb magánjogi íróink is élő jog gyanánt. A Polgárijogi Határozatok Tárába 139. sorszám alatt felvett elvi határozat is állandóan követett bírói gyakorlatnak nyilvánítja, hogy : «a haszonbérlet tárgyának új tulajdonosa nem követelheti a haszonbérlőnek azonnal való kimozdítása mellett a haszonbérlet tárgyának azonnal az ő birtokába való kibocsátását, hanem e tekintetben az új tulajdonosnak csak ahhoz van joga, hogy megfelelő előleges felmondás után követelje azt, hogy az illető gazdasági év leteltekor a haszonbérlet tárgya az ő birtokába átbocsáttassék». Magánjogi Döntvénytár. XXVII. »