Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 125. foly, a munkásokra felügyel, avagy a művezetéssel szorosan kapcsolatos egyéb munkásságot fejt is ki. (Kúria 1934. jún. 26. P. III. 3928/1933. sz.) 140. F. Vagyontárgyaknak élők közti átruházása esetében a meg adomány ózott az alaptalan gazdagodás visszatérítésének a szabályai szerint a kapott adománnyal vagy értékével kártalanító kezesként felel az adományozó hitelezőinek az adományozás idejében fennállott és tőle be nem hajtható tartozásaiért. — II. Az alaptalan gazdagodás szabályai szerint a visszatérítés kötelezettsége megszűnik annyiban, amennyiben a kötelezett a visszatérítés iránt indított kereset kézbesítése előtt a gazdagodást elvesztette. (Kdxia 1934. máj. 29. P. VI. 1534/1933. sz.) Indokok: Az 1929 : XXXIII. tc. törvényszerűen kihirdetett az Országos Törvénytárnak 1929. évi július hó 18. napján kiadott 17. számában. így tehát hatályba lépett a kihirdetés utáni 15. napon, vagvis : 1929. évi augusztus hó 2. napján, (1881 :LXVI. tc. 4. §). E törvénycikk 1. § 1. bekezdése értelmében gróf Károlyi Mihály elsőrendű alperes szabad vagyona is és a szóban lévő hitbizományi vagyon is és ezeknek zárlati kezeléséből eredő jövedelem is Nemzeti Közművelődési Alapítvány néven alapítványul rendeltetett. Ugyan e § 3. bekezdése kimondja, hogy az alapítványi vagyonhoz tartozó ingatlanok tulajdonjogát a Nemzeti Közművelődési Alapítvány, mint «jogi személy* javára kell bejegyezni. Ekként a vagyon alapítványul rendeltetése folytán a harmadrendű alperes kir. kincstárt olybá kell venni, mint aki a gazdagodást már 1929. évi augusztus hó 2. napján elvesztette. A most felhívott törfény 3. és 5. §-a alapján az alapítvány szervezetére és szerveinek a hatáskörére vonatkozó 4000/1929. M. E. E. és a VI. záró rendelkezés szerint életbe lépett már 1929. szeptember hó 22-én (K.T. 1169. 1.) (. . . Mint a fejben . . .) A joghasonlatosságnál fogva ezek a szabályok a vagyont a jelzett alapítványnak a törvény alapján ingyenesen átadó harmadrendű alperes kir. kincstárra is alkalmazást nyernek annál inkább, mert : az 1915 : XVIII. tc. 1., 1912 : LXÍII. tc. 16. és 1914 : L. tc. 14. §-a alapján kibocsátott 2433/1918. IME. 7. §-a 3. bekezdéséből (RT. 630. 1.) is az következik, hogy az állam, illetve a kir. kincstár csak a vagyonból tartozik kielégítést adni. Azonban a felperes a harmadrendű