Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 123 bői, valamint abból a körülményből, hogy a ranghellyel való rendelkezés jogának elismerésére úgy Ausztriában — amelynek a III. résznovellában foglalt rendelkezéseit a jelzálogtörvény 18—22. §-aiban átvettük — mint nálunk is, annak a meggondolása vezetett, hogy a nem első helyen alapított jelzálogjoggal biztosított kölcsönök rendszerint az adósra kedvezőtlenebb feltételek mellett nyújtanak, s így az a hitelező, aki csak a maga kevésbbé jó ranghelyén számíthatott kielégítésre, meg nem érdemelt előnyhöz jutna, ha az első helyen bejegyzett jelzálogjog törlése után az első renghelyre lépne elő, merti is a tulajdonos javára biztosítani kell azt a jogot, hogy bizonyos ideig a megüresedett ranghely előnyeit a maga javára használhassa ki s ezen az úton esetleg éppen a későbbi rangsorban bekebelezett terhesebb jelzálogjogtól szabadulhasson meg, okszerűen következik, hogy a ranghellyel való rendelkezés jogát a törvényhozásunk nem kívánta sem forgalomképes vagyontárgynak, sem oly jognak tekinteni, amely végrehajtási úton lefoglalható volna. Az ellenkező álláspont ugyanis lényegileg a tulajdonos javára biztosítani kívánt fenti jogot és kitűzött cél megvalósítását hiúsítaná meg azzal, hogy a tulajdonos hitelezőit feljogosítaná arra, hogy e joggal a tulajdonos érdekeire tekintet nélkül saját követeléseik kielégítési céljából végrehajtási úton rendelkezzenek. A másodbíróság végzése felfolyamodással megtámadott részének megváltoztatására ennélfogva törvényes alap annál kevésbbé forog fenn, mert abból a tényből is, hogy a megszűnt jelzálogjog ranghelyén alapítandó új jelzálogjog alapítása a tulajdonos közreműködését feltételezi és ezidőszerint még nincsenek oly eljárási jogszabályaink, amelyek azt a kérdést megfelelően szabályoznák, hogy e közreműködés minő kényszerrendelkezéssel pótoltassék, ugyancsak arra kell következtetni, hogy a megüresedett ranghellyel való rendelkezés a jelenlegi jogszabályok szerint le nem foglalható jog. Minélfogva a felfolyamodásnak annak ellenére sem lehetett helyet adni, hogy a felfolyamodással élő alaposan vitatja azt, hogy a tanghellyel való rendelkezés vagyoni értéket jelent, s hogy ezzel az értékkel a tulajdonos esetleg egyes hitelezők kárára is rendelkezhetik. = Ugyanígy a Kúria Pk. V. 4568/1933. számú végzése. V. ö. ezzel szemben Almási meggyőző érvelését (Dologi jog, II. kötet, 169—170. oldalak). 136. Az a körülmény, hogy a feleség a házasság fennállása alatt idegen férfitől gyermeket szült, sikerrel fel nem hozható mindaddig, míg a gyermek származásának