Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 113 vagy az ily magatartás bármely okból való elmaradásának a tényéhez fűzi azt a joghatást, hogy az átértékelési jog keletkezése elesik. Még kevésbbé tekinthető a törvényes képviselő vagy a gyámhatóság jogfenntartó akaratnyilvánításának vagy magatartásának az elmaradása az átértékelési jogot kirekesztő lemondásnak, ha ez nem is szándékos, hanem akár feledékenységből, akár pedig bármely más okból következett be. A lemondás ugyanis jogügylet. A jogügylet pedig okvetlenül arra irányuló szándékot igényel. Nem szándékos magatartáshoz sem bírói gyakorlatunk, sem elméletünk nem fűz ügyleti hatásokat. Ezek szerint akár szándékos a kiskorú törvényes képviselőjének vagy a gyámhatóságnak az a magatartása, amelyre a jogfenntartás elmaradása visszavezethető, akár nem az, annak az átértékelési jog keletkezését megakadályozó következménye nem a visszteher nélküli lemondás jogügyletének a hatása. Ennélfogva ez a hatás nem is erőtleníthető abból az okból, mert a jogfenntartás elmaradása a kiskorú törvényes képviselőjének vagy a gyámhatóságnak oly visszteher nélküli lemondása, amelyre az 1877 : XX. tc. 113. §-ának utolsó bekezdése szerint ezek hatásköre ki nem terjed. Kelt és hitelesíttetett Budapesten, a kir. Kúiaa közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1934. évi június hó 23. napján tartott ülésében. = L. a 118. alatti jegyzetet. 121. /. A munkaadó által a munkavállaló helyett fizetett adók összege nem esik az 1910/1920. M. E. számú rendelet 9. §-ban meghatározott «munkabérí> fogalma alá, ezért a végkielégítés kiszámításának alapjául szolgáló munkabérbe be sem számítható. — II. Csak a munka 'ellenértékéül adott olyan szolgáltatás bír a rendes fizetés jellegével, és válik a járandóság alkatrészévé, amely megszabott mértékben és bizonyos visszatérő időszakokban rendszeresen és állandó jelleggel folyósíttatott. — III. Szolgálati jogviszonyban az ajándékozás a kifejezetten erre irányuló szándék kijelentése vagy erre kétségtelenül utaló adat nélkül nem vélelmezhető. (Kúria 1934. jún. 5. P. III. 2867/1933. sz.) Magánjogi Döntvénytár. XXVII.