Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

102 Magánjogi Döntvénytár. ben teljesíthető azért nem volt, mert ahhoz a felperes hozzá nem járult. = A gyakorlat immár megvonja az újabb gazdaság válságban erőre kapott «devalorizáció» határait. V. ö. a következő esetet is. 117. /. A gazdasági lehetetlenülésről csak kölcsönösen halasztó ügylet esetében, vagyis akkor lehet szó, ha a felek kölcsönösen akként szerződnek, hogy a teljesítés mind a szolgáltatás, mind pedig az ellenszolgáltatás tekintetében a szerződés kötése utáni időpontnál későbben fog történni és a szerződés kötése és a teljesítés időpontja között későbben áll be a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között az előre nem látott nagymérvű aránytalanság. — II. Ha azonban az egyik fél a szerződés értelmében nyomban teljesít és a másik fél ellenszolgáltatását hitelezi, az ekként adóssá vált másik fél már utóbb sikeresen nem hivatkozhatik a gazdasági lehetetlenülésre. (Kúria 1934. jún. 25. P. VI. 249/1934. sz.) Indokok: (. . . Mint a fejben . . .), mert az ügylet már lebonyolítást nyert az egyik fél részéről való teljes értékű teljesítéssel, a másik fél részéről való adóssá válással, és így többé az alapügyletre visszatérni nem lehet. Ilyen esetben már a válságos viszonyok következményeként jelentkező általános adósságteher mérsékeléséről van szó, amire azonban a gazdasági lehetetlenülés szabályai és más törvényes rendelkezések sem adnak módot. A jelen esetben a felperes eladó az alperes vevőnek nyomban szolgáltatta ingatlanban a teljesítést és az alperes a kereseti összeggel adósává vált a felperesnek. így nyilvánvaló, hogy az alperes a kifejtettek értelmében a gazdasági lehetetlenülésre sikeresen nem hivatkozhatik és más jogszabály alapján sem kérheti a kötelezettség alól való szabadulást vagy annak a mérsékelését. A gazdasági lehetetlenülés tekintetében felhozott más irányú tényállításai és panaszai tehát tárgytalanok. = L. az előző eset jegyzetét. 118. A kii. Kúria jogegységi tanácsának 65. számú polgári döntvénye. A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azok javára, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek a baleset idején élvezett mennyisége az irányadó-e, abban az esetben is, ha a balesetet szen-