Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

90 Magánjogi Döntvénytár. számítható évi eredmény. Nem lehet helyesen és jogosan azon az állásponton, hogy a bérösszegnél elsőbbrendűnek kell tekinteni a számvetésben mindennemű igazgatási és üzemi kiadást, bizonyos nyereséget, beruházásokra leírást és általában az ő kiadásait. Hanem józanul és helyesen azt kell szem eló'tt tartania, hogy a más vagyonával való bérleti gazdálkodásban legelsőnek kell tekinteni a bérlet tárgyának megfelelő tisztességes bér számításba vételét és legelső sorban ennek a kielégítését tervbe venni. Ehhez kell azután mérnie a többi fent megjelölt összes kiadások és leírások megengedhető lehetséges terjedelmét, éspedig a rendes (normális) gazdálkodású és eredményű évek szem előtt tartásával, számolva azzal is, hogy a bér kifizetése esetében még veszteség is érheti, aminek helyrepótlását a jobb eredményű évek feleslegéből remélheti. A jelen esetben, amikor az eredeti bérösszeg helyett gazdasági lehetetlenülés folytán új bérösszeget kell megállapítani, szintén nem lehet abból a gondolatból elindulni, hogy a bérlő alperes részvénytársaság az egyébként a részvényesei irányában indokolt és jogszerű, sőt a gazdaságilag is igazolt összes kiadásait és leírásait felszámítsa és ahhoz képest legyen köteles bérfizetésre, amint mindezek után marad-e és mennyi fedezet a bérre. A bérlőnek a jelen esetben is nem az ő igazgatási és üzemi kiadásait és beruházási leírását kell elsőhelyű kiadásokként felszámítani, hanem legelső helyre a bérbeadót illető tiszta haszonbért kell tennie és ehhez arányítani a többi összes számvetési tételeit, és nem biztosíthatja feltétlenül állandó nagyobb nyereségét a bérösszeg alacsonyra tételével. Viszont azonban a bérbeadó sem követelhet a bér ilyen újabb megállapításában olyan magas bért, amely a bérlő oldalán idézné elő a gazdasági lehetetlenséget, és amely a méltányosságot sértő módon magas és aránytalan lenne. Ezekből folyik, hogy a bérbeadó sem helyezkedhetik mereven arra az álláspontra, hogy az eredetileg régi koronaértékben meghatározott bérösszeg teljesen átértékelt egyenértéke lenne az új bérösszeg, amennyiben ez a most kiemelt nézőpontoknak nem felel meg. De következik az is, hogy nem lehet egyedül irányadó a nyers bruttóbevétel, mert az indokolt kiadásokat a méltányos bér sérelme nélkül figyelembe kell venni. Nem lehet irányadó a tiszta jövedelem (nettó) sem, mert nem a bérbeadó, hanem a bérlő tekintetei (intenciói) érvényesülnek a bérlet tárgyának a gyümölcsöztetésében és a bérlő terhére eshető, a bérbeadó beavatkozása körén kívüleső tényezők következtében is gyengülhet az üzleti eredmény, sőt veszteség is származhatik. Bár a bérlő méltányos élet- és haszonlehetőségeit is szem előtt kell tartani. Tájékoztatásul szolgálhatnak a bérösszeg megállapításá-