Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 69 is ismert körülményt, hogy a felperes a születési anyakönyvben az örökhagyó haláláig törvénytelen származásúnak volt feltüntetve, ilyen akadálynak tekintette. A fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja okszerű. Abból a körülményből, hogy az örökhagyó a felperes születésére vonatkozó anyakönyvi bejegyzés tartalma iránt érdeklődött és arról meggyőződést is szerzett, kétségtelenül következik, hogy az örökhagyó egyrészt a felperes törvényes származását megtámadni kívánta, másrészt azonban abban a tudatban volt, hogy a megtámadáshoz szükséges törvényes lépések megtételének nemcsak a szükségessége, hanem a lehetősége sem áll fenn, mert erről csak abban az esetben lehetne szó, ha a felperes a születési anyakönyvben törvényes származásúnak volna feltüntetve, e szerint az örökhagyó a felperes törvénytelenítéséhez szükséges bírósági lépések megtételét nyilván azért mulasztotta el, mert a születési anyakönyvnek a felperest törvénytelen származásúnak feltüntető tartalmából arra a meggyőződésre jutott, hogy a megtámadás alapja és indoka hiányzik. Az örökhagyót ennek a feltevésének a helyességében még inkább megerősíthette az a körülmény, hogy a felperes az anyakönyvi bejegyzésnek megfelelően az iskolában is az anyja nevén szerepelt és hogy a születésére vonatkozó anyakönyvi bejegyzés kiigazítását maga a felperes sem szorgalmazta, holott evégből nagykorúságának elérésétől az örökhagyó haláláig mintegy nj'olc év állott rendelkezésére és az anyakönyvek ismertetett tartalmáról már abból folyóan is tudomással kellett bírnia, hogy az iskolában is az anyja nevén szerepelt. Ezek szerint a kisbirtokos örökhagyó — társadalmi állásának megfelelő alacsonyabb műveltségi fokát is szem előtt tartva — olyannak veendő, mint aki megtámadási jogának gyakorlásában akadályozva volt. Ennélfogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az alpereseket a felperes törvényes származásának a megtámadásához való jog megilleti. = Ellenkező : Mjogi Dtár XXVI. 75. ; v. ö. az ennek jegyzetében felsoroltakat. 87. Két veszélyes üzem közrehatásával harmadik személyt ért balesetért a harmadik személlyel szemben mind a két veszélyes üzem a tárgyi felelősségből kifolyóan egyetemleges felelősséggel tartozik. (Kúria 1934. ápr. 11. P. I. 3412/1933. sz.) = Megfelel a Mtj. 1744. §-a szabályainak. — A «találkozó» veszélyes üzemek egymásközöiH viszonyára 1. a PHT. 551. sz. E. H.-ot.