Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

50 Magánjogi Döntvénytár. Az ennek megfelelő marasztalás tehát helyes. A kir. Kúria a hírlapban megjelent fényképre az elkobzást elrendelhetőnek nem találta. A napilapok egyes számai ugyanis a dolog természeténél fogva csak egy napi forgalomra vannak szánva, a megjelenés napját követően már nem tárgyai a forgalomnak s forgalomba már nem is kerülhetnek. Ezért a megjelent lapszámokra vonatkozóan utólag elkobzásnak helye nem lehet, lévén az elkobzásnak célja az, hogy a sérelmes közlemény forgalombahelyezése meggátoltassák. Ugyanez áll a dolog természete szerint a napilaphoz tartozó s azzal szorosan összefüggő képesmellékletre is. = Ugyanígy a P. I. 4862/1931. számú ítélet is. Ad II. : Mjogi Dtár XXV. 141. (III.) 58. /. Filmhez készített kísérő feliratok az írói mű fogalma alá vonhatók. — 27. Az alkalmazott dramaturg által alkalmaztatása körében készített filmfeliratok szerzői joga az alkalmazó vállalaté. — 777. A filmet bemutató vállalat a feliratok szerzőjének nevét — ellenkező kikötés hiányában — ennek beleegyezése nélkül is feltüntetheti, ha a szerző hivatásos dramaturg. (Kúria 1933. febr. 22. P. T. 5577/1930. sz.) Indokok : A megállapított tényállás szerint a felperes az E. részvénytársaságnak rendes fizetés mellett alkalmazott dramaturgja volt s ebbeli alkalmaztatásának körébe eső teendőként az említett részvénytársaság részére a G. című film magyar nyelvű kísérő feliratait készítette el. A kir. Kúria magáévá teszi a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes által elkészített kísérő feliratok az írói mű fogalma alá vonhatók és szerzői jogi védelem alatt állanak. S minthogy a felperes az E. r.-t.-gal kötött szerződésnél fogva kötelezve volt a filmhez a kísérő feliratokat elkészíteni : ezért az elkészített feliratokra vonatkozó szerzői joga — ellenkező kikötés hiányában — már e szerződés folyományaképen korlátozás nélkül a vállalatra, az E. r.-t.-ra szállt át, akként, hogy a vállalat azt tovább is adhatta, másra ruházhatta. Ha tehát a filmvállalatok körében valóban szokásos volna az, hogy a vállalatok valamely más vállalat által már bemutatott film felújítása alkalmával a kísérő feliratok szerzőjének jogdíjat fizetnek, ez a jelen esetben nem volna ügydöntő, mert a kifejtettek szerint ezeknek a feliratoknak szerzői joga már a felperes