Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

42 Magánjogi Döntvénytár. erkölcsi alapjának elvonása nélkül, még ideiglenesen sem volt köteles felcserélni. = Ad I. : Más világrészbe a feleség rendszerint nem köteles férjét követni : Mjogi Dtár I. 71., 193. — A lakásválasztásnál a férjnek figyelembe kell vennie felesége méltányos ellenvetéseit : PHT. 409. sz. EH. — Ad II. : Ez a szabály nemcsak a jogos ok nélküli távozás esetén áll ; PHT. 409. sz. 1ÍH., Mjogi Dtár XII. 96., XV. 60. De ha a távozás jogos ok nélkül történt, a férjnek fel kell hívnia nejét, hogy őt az új lakásba kövesse : Mjogi Dtár. VI. 52., XI. 165. 49. I. A házasfél a házasságot megtévesztés címén minden meglevő, vagy hiányzó olyan lényeges személyi tulajdonság alapján támadhatja meg, amelyről a házasfelek egyéniségére és életviszonyaira való tekintettel alaposan feltehető, hogy azok ismerete mellett a házasságot meg nem kötötte volna. — II. Ilyen ok, ha a nő elhallgatta, hogy házasságon kívül gyermeke volt. (Kúria 1933. jan. 24. P. III. 3037/1932. sz.) Indokok : A perhez csatolt anyakönyvi kivonat tartalma szerint az alperes még 1914. évben házasságon kívül más férfivel nemzett, ugyanazon év szeptember hó elején azonban már el is halt törvénytelen fiúgyermeknek adott életet, a fellebbezési bíróság pedig tényként állapította meg, hógy az alperes a házasság megkötésekor a felperes előtt magát nemileg érintetlen és minden vonatkozásban tisztességes leánynak tüntette fel és felperes az időközben elhalt gyermek születéséről csak a megtámadási per megindítását megelőző egy éven belül szerzett tudomást. A fellebbezési bíróság ebből a meg nem támadott tényállásból arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes a felperessel kötött házassága előtt más férfival fennállott szerelmi viszonyát és ebből a viszonyból nemzett gyermekének születését a felperes előtt tudatosan elhallgatta, az alperesnek ez a tudatosan elhallgatott előélete pedig a házasság erkölcsi természeténél fogva a lényeges személyi tulajdonságnak olyan hiánya, amely kizárja azt, hogy a felperes a házasság tartalmának megfelelő házaséletre hátrányosan visszaható ilyen erkölcsi fogyatkozás tudatában a házaséletnek alperessel való folytatására kényszeríttessék. Az alperes panasza szerint azonban a fellebbezési bíróság a megtévesztésnek, mint a házassági jogról szóló törvény 55. §-ának első bekezdésében meghatározott önálló érvényességi akadálynak fennforgását az anyagi jog megsértésével állapi-