Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 21 összegek a felperes által szemelőtt tartott rendeltetésüknek megfelelhessenek és a felperes rendelkezéseinek célja névértékben való teljesítés folytán meg ne hiúsuljon, ezért a felperes a Pp. 130. §-a alapján annak a megállapítását kérhette, hogy az első- és másodrendű alperesek a 6000 K fizetése iránt vállalt kötelezettségüknek az összegnek névértékben való megfizetésével meg nem feleltek. A felperes keresete ugyan nem erre irányult, azonban a többre irányuló kereseti kérelem a kevesebbet is magában foglalja s ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt megállapítással a kereseti kérelmen túl nem terjeszkedett. Az ítélet rendszerint csak a vitás jogviszonynak a perbeli ellenfelek között való szabályozására terjed ki, mivel azonban az a 6000 K, amelyre a fellebbezési bíróság megállapítása vonatkozik, a felperes rendelkezése folytán a cs-i ref. gimnáziumnál létesítendő alapítvány céljára fizetendő, nem lehet vitás, hogy a fellebbezési bíróság döntése értelmében az első- és másodrendű alperesek a névértékben való teljesítéssel fizetési kötelezettségüknek a harmadrendű alperessel szemben sem tettek eleget, mert kötelezettségük teljesítése a felperes érdekében és a harmadrendű alperessel szemben csak egységesen bírálható el. A fellebbezési bíróság az elsőbírósági és fellebbezési költségeket a felek között helyesen szüntette meg, és mivel egyik fél felülvizsgálati kérelme sem vezetett eredményre, a kir. Kúria a felülvizsgálati költséget is kölcsönösen megszüntette a felek között. Az első- és másodrendű alpereseknek az a kérelme, hogy a kir. Kúria a harmad- és ötödrendű alperesekkel szemben fennálló pénztartozásaik átértékelésének a kérdését a felperes időközben bekövetkezett elhalálozása folytán érdemben bírálja el, nem teljesíthető, mert a pertársak közt vitás kérdés ebben a perben el nem dönthető. = Az alapítványrendelés itt legalum inter vivos formájában történt (1. Grosschmid, Fejezetek jub. kiad. I. kötet, 115. oldal) ; az átruházó aktorátusa (MTK. jav. 1457., 1037. §§, Fejezetek J. 94. sk. old.) a megállapítási perre is kiterjed. 22. A feleség szülői részéről időnként támogatásul adott, a szülők jövedelméből kikerülő összegeket, mint alkalmi ajándékokat, nem lehet a feleség különvagyonának tekinteni. (Kúria 1932 nov 10 P j 1263/1929. sz.) Indokok : A végösszegnek jelentkező 4000 K nem tekinthető a feleség különvagyonának, mert az esetenként adott, aránylag nem nagy összegeket a feleség szülője támogatásul