Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

XXII Tartalommutató. mi szükséges, a vagyonnak a korlátozás idején mutatkozó jövedelme irányadó (P. I. 4582/1932.) Ági öröklés. 134. I. A hiányzó ági vagyon arra való tekintet nélkül pótlandó, hogy annak szerzésére fordítása kimutattatott-e vagy sem. — II. A hiányzó ági vagyon értéke eltérő megegyezés hiányában pénzben térítendő meg (P. I. 5583/1932.) 1 Jászkún öröklés. 14. A jászkún V. statútum 1. §-ában említett maradék alatt nemcsak leszármazó, hanem általában véve a törvényes öröklésre hivatott vérszerinti rokonok értendők (P. I. 1854/1930.) Végrendeleti öröklés. A lakszerűségek. 38. Az 1874 : XXXIV. te. 70. §-ában előírt szabályok megtartása nem érvényességi, hanem csak óvatossági kellék (P. I. 5274/1930.) 72. A kiváltságos végrendeletre vonatkozó törvényes rendelkezések az általános szabályokkal szemben csak a tanúk száma és alkalmassága tekintetében tartalmaznak enyhítést, a végrendelet érvényességéhez megkívánt egyéb alakiságokat azonban éppenúgv kell igazolni, mint a nem kiváltságos végrendeletet illetően (P. I. 5231/1930.) 73. A végrendeletnek nem érvényességi kelléke a tanúk záradékának külön keltezése (P. I. 2179/1932.) 92. I. Ha a végrendelkező nevét az okiratra nem a végrendeleti tanúk egyike, hanem más írja alá, a végrendelet már ebből az okból érvénytelen. — II. A magán végrendelet készítésénél jelen volt személyek közül azt lehet végrendeleti tanúnak tekinteni, aki a végrendelkezésnek a törvényben felsorolt minden lényeges mozzanatánál, az 1870. évi XVI. tc. 6. §-ának esetében tehát a végrendelet tartalmának a felolvasásánál, a végrendelkezőnek arra vonatkozó kijelentésénél, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, a végrendelkező nevének aláírásánál és az okiratnak a végrendelkező részéről, annak a kézjegyével való ellátásánál jelen volt. — III. Annak a követelménynek, hogy az írni és olvasni nem tudó végrendelkező nevét a végrendeleti tanúk egyike írja alá az okiratra és ennek megtörténte magán az okiraton tanusíttassék, megfelel a végrendelet akkor is, ha az okirat tanúsítja azt, hogy a végrendelkező nevét ki írta alá és az a körülmény, hogy a névaláíró egyúttal mint tanú is közreműködött a végrendelkezésnél, a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmából megállapítható, ellenben nem kívánja meg a törvény azt, hogy magán az okiraton tanúsíttassanak azok a körülmények is, amelyek annak a megállapítására, hogy a névíró egyúttal végrendeleti tanú is volt, alapul szolgálhatnak (P. I. 196/1931.)