Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 91 a zárlat elrendelése körüli eljárását nyilván alaptalanná, illetve rosszhiszeművé az a körülmény, hogy a zárlatnak az 1930. június 26-i foganatosítása alkalmával a felperesek védőjének amaz előadása ellenére is, hogy a «M.» védjegy a felperesek javára 1913-tól 1923-ig be volt lajstromozva és csak mulasztás folytán nem újíttatott meg, s hogy a «M.» szikvízvállalat 1896. év óta a felpereseknek, illetve az atyjuknak a tulajdona volt és a felpereseknek, az alperes védjegyéről tudomása nem volt — a zárlatot foganatosíttatta, mert — zárlat foganatosítása iránti indítványnak megakadályozása céljából a felperesek védője által tett egyoldalú kijelentések és nyilatkozatok egymagukban a feljelentő és a zárlat foganatosítását kérő fél rosszhiszeműsége és vétkes gondatlanságának a megállapítására még nem alkalmasak. Annak pedig, hogy utóbb a feljelentés megtétele utáni időben a felperesek védjegyüket újból lajstromoztatták, továbbá, hogy ugyancsak a bűnvádi eljárás folyama alatt a felperesek az 1895 : XLI. tc. 4. §-a alapján törlési keresetet indítottak az alperes ellen, aki ennek hatása alatt bejelentette, hogy védjegyéből az üdítő italok és szikvíz oltalmi körét kiveszi, az alperes rosszhiszeműségének, illetve vétkes gondatlanságának megállapítása tekintetében jelentősége azért nincs, mert ezek a körülmények már a bűnvádi feljelentés megtétele után az eljárás folyama alatt merültek fel. Nem állapítható meg ezek szerint, hogy az alperes a bűnvádi feljelentés megtétele körül és a zárlat foganatosítása, alkalmával nyilvánvalóan alap nélkül és feltűnő gondatlansággal járt el, következéskép az alperes azért, hogy kérelmére a felperesek üzemében szikvizes üvegekre és címkékre a szoros zár foganatosíttatott, a felpereseknek kártérítéssel nem tartozik. = V. ö. Mjogi Dtár XXIII. 96. alatt közölt határozatot és ennek jegyzetét. 96. Az a hitelező, akinek az átértékelés alapjául felhozott ügylet megkötésekor volt jelentékeny vagyona túlnyomó részében még megmaradt,, és ezt a vagyont utóbb azért vesztette el, mert a további elidegenítést alkalmatlan időben a saját elhatározásából eredő kockázatos vállalkozások tették szükségessé, ha tönkrejutása utóbb valóban be is következett, ennek előidéző okaként a volt vagyoni helyzetéhez képest csekély súlyú első ügylete eredményeire vissza nem térhet. (Kuria 1933 márc> 14 P VL 2806/1931. sz.) • = V. ö. a Mjogi Dtár XXV. 70 alatt közölt esetet és ennek jegyzetét.