Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 63 a kir. kincstár, mint engedményezett az engedményező ellen felhozható kifogásokat, még ha megvett ára szállításának meg nem történtén alapulnak is, az engedményes ellen — hacsak megkárosítására irányuló összejátszás nem terheli — már nem érvényesítheti. (468. sz. elvi hat.) Az A), D), E) alatt kiállított, X. alezredes és Y. százados részéről tett nyilatkozatnak tehát — minthogy tartalma szerint kétségenkívül ily feltétlen kötelezettség megalapítására irányul — mint olyannak, melynek megtételére X-nek, mint csapatparancsnoknak hatásköre ki nem terjedt, a kir. kincstárra kötelező hatálya nincs. Megsértette tehát a fellebbezési bíróság az anyagi jog szabályait azzal, hogy ezeket a nyilatkozatokat olyanoknak tekintette, melyek a kir. kincstár alperes terhére kötelezettséget állapítanak meg s ezért, minthogy egyébként az irányadó megállapítás szerint az engedmény alapjául szolgáló közszállítások meg nem történtek, és a kir. kincstár a feltétlen fizetési kötelezettséget vállaló nyilatkozat hatálytalansága folytán a felperessel, mint engedményessel szemben ezt is sikerrel hozhatja fel, az .alperest sem az A), D), E) alatt csatolt okiratokban foglalt nyilatkozatok, sem valamely alapul szolgáló ügylet alapján kötezettség nem terheli. Megsértette a fellebbezési bíróság az anyagi jog szabályait azzal is, hogy az alperest kártérítés címén is felelősnek látta. Az alperes kir. kincstár azért a kárért, melyet ügyeinek ellátására kirendelt hivatalnokai jogellenesen okoztak, az állandó bírói gyakorlat szerint csak akkor felelős, ha a károkozó cselekményt ezek a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban vagy a reájuk ruházott hivatalos hatalom felhasználásával követték el. Már pedig a fentebb kifejtettek szerint T. Lajos alezredes azt a cselekményt, mely a felperes álláspontja szerint a kárkövetelés alapjául szolgálhatna, hatáskörén, illetve a reá ruházott hatalom körén kívül követte el. Arra, hogy az alperes kir. kincstár a most tárgyalt, a vétlen felelősség szabályai körébe tartozó alap hiányában vétkesség alapján köteleztessék kártérítésre, a kir. Kúrián szintén nem talál alapot. Annak megállapítására ugyanis, hogy akkor, amidőn X. alezredes az önbeszerzés gyakorlására feljogosítást nyert, bármely oly körülmény állott fenn, mely azt indokolta volna, hogy jóllehet az I. sz. tüzérosztály csapatparancsnoka volt, ezzel a jogosítvánnyal való felruházása nem célszerű vagy bármely okból meg nem engedhető, semmi adat fel nem merült s nincs