Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

34 Magánjogi Döntvénytár. ítélete avval, hogy pusztán joglemondásra hivatkozással elutasította a felperest az építkezési befektetéseinek megtérítése iránt az alperessel szemben támasztott kereseti követelésével. = Hasonlóan : Dtár 3. f. XXV. 64., Mjogi Dtár II. 110., XX. 58. — Ellenkező : Mjogi Dtár VIII. 220., III. 91., XII. 196., XI. 202., VII. 184. ; Grill-féle Új Dtár XVI. 722. 37. /. Ha az adás-vételi szerződés az egész vételárat pénzben állapítja meg s a szerződés szerint a vevő a vételár egy részét egyidejűleg takarékbetétkönyv átadásával egyenlítette ki, ez teljesítés gyanánt adott szolgáltatásnak — és nem közvetlen ellenértéknek — minősül. — II. A Kúria abból, hogy a vevő a takarékbetétkönyvből a felmondási idő eltelte előtt történő kifizetés érdekében közreműködött s hogy a vételi szerződés a vételárnak a takarékpénztári betétkönyvbeli összegen felüli részére a felmondási időnél sokkal rövidebb lejáratot szabott meg — az eladónak olyan, a vevő által felismerhető feltevésére következtetett, mely szerint a betétkönyv szolgáltatásának a teljesítést pótló hatálya a betétkönyv tényleges kifizetésétől függ. — 777. Az 1923 : XXXIX. te. 2. § első bekezdése szerint megszabott kártérítés az 5610/1931. M. E. számú rendelet 5. § első bekezdése és 14. §-a értelmében csak 193 L október 17-ig jár, mégpedig eddig is csupán évi 12°lo-ot meg nem haladó mértékéig, 1931. október 17-e utáni időre ellenben évi 5°/o-os törvényi (késedelmi) kamat. (Kúria 1932. jan. 12. P. IV. 3868/1931. sz.) Indokok : A felperesek mint eladók, továbbá az első- és másodrendű alperes mint vevők között 1929. december 3-án létrejött (1929. december 10-ről keltezett) ingatlanvételi szerződés 1. pontja az egész vételárat pénzben (17,500 pengőben) szabja meg, 2. pontja pedig úgy szól, hogy a vevő alperesek a vételárból 13,378 pengőt a Cs. Takarékpénztár r.-t. által kiállított és az eladó felpereseknek átadott (13,000 pengő tőkéről és 378 pengő kamatról szóló) takarékpénztári betétkönyvvel egyenlítették ki, ami lényegileg annak magába a vételi szerződésbe befoglalt nyugtaszerű kifejezése, hogy az eladó felperesek a pénzben megállapított vételár 13,378 pengőnyi része helyett teljesítés gyanánt elfogadtak a vevő alperesek által nyújtott más szolgáltatást (takarékpénztári betétkönyvet).