Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magán jog i Döntve n ytú r. 15 amennyiben az ingatlanoknak közszerzeményi jogon a másik házastársat illető felér észéről rendelkezett, hatálytalan. — 777. A házastársak egyike által mindkét házastárs életében a közös leszármazók részére tett juttatásokat mindkét házastárs részéről adottaknak kell vélelmezni annyiban, amennyiben a juttatás tárgya nem az adományozó házastárs különvagyona. — IV. Ezzel a vélelemmel szemben bizonyitható, hogy a juttatáshoz a másik házastárs nem járult hozzá. (Kúria 1931. nov. 10. P. I. 4681/1930. sz.) Indokok : Nem vitás a peres felek között, hogy az ingatlanok, noha azokat a szerzéskor kizárólag a nagyatya nevére telekkönyvezték, az örökhagyók közszerzeményi vagyona, azoknak fele tehát a nagyanyát illette. (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) A nagyatya végrendelete tehát annyiban, amennyiben az ingatlanoknak közszerzeményi jogon a nagyanyát illető felerészéről rendelkezett, hatálytalan és csak azoknak másik feleiészére, t. i. a saját közszerzeményi jutalékára hatályos. Következőleg a nagyatya hagyatékába leltározott ingatlanok felerésze a nagyanya hagyatékához tartozik, s mert a nagyanya végrendelkezés nélkül halt meg, ezekre utána törvényes öröklésnek van helye. Xem gátolja ezt az első és másodrendű alpereseknek az a védekezése, hogy a nagyatya részéről javukra történt végrendeleti juttatás az örökhagyók abbeli megállapodásának eredménye, hogy a végrendelet tárgyává tett vagyon az örökhagyók gyógykezeléséért és eltartásáért illeti őket, mert ilyen megállapodást, amely különben — halálesetre szóló juttatásról lévén szó — a nagyanya részéről is csak végintézkedés alakjában történhetett hatályosan, az első- és másodrendű alperesek nem igazoltak, egyébként pedig az örökhagyók gyógykezelésének és tartásának költsége az alábbiak szerint az első- és másodrendű alpereseknek ajándékozott vagyon jövedelmében fedezetet talált. Az örökhagyók mindenike külön-külön olyan vagyontárgyakat is juttatott közös leszármazóiknak, amelyekben a másik örökhagyónak köszerzeményi jutaléka volt. ( . . . Mint a fejben III. alatt . . .) Ennek a vélelemnek az alapja a házastársak és közös leszármazók közt fennálló legszorosabb családi kapcsolat, melynélfogva joggal fel lehet és fel is kell tenni, hogy ezen a kapcsolaton beiül a leszármazók vagyoni részesítése is a házastársak közös elhatározásával történik. ( . . . Mint a fejben IV. alatt . . .) = Ad I—II. : A «nem rendelkezhetik* kifejezés, úgyszintén a hatálytalanság nem veendők dologi értelemben. Az a körülmény, hogy a végrendelet