Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

8 Magánjogi Döntvénytár. adáskor az adás-vételi szerződést a tulajdonjoga átírása végett a telekkönyvi hatóságnál nem mutatta be, hanem mint nyilvánkönyvön kívüli tulajdonos az ingatlant 1925. január 25-én kelt G) alatt csatolt adás-vételi szerződéssel eladta a felperesnek, akinek az ő tulajdonszerzését bizonyító B) alatti szerződést is rendelkezésére adta s aki azután 1928. július 28-án mind a két eredeti adás-vételi szerződés bemutatásával kérte a telekkönyvi hatóságnál a, kereseti ingatlan tulajdonjogának a nevére való bekebelezését. Az A) alatt hitelesített telekkönyvi betétmásolat szerint a kérelem teljesítésének telekkönyvi akadálya nem volt, de a telekkönyvi hatóság szabályellenes intézkedéssel a B) alatti adás-vételi szerződést egy másolati példány bemutatása végett kiadta Sch. Józsefnek, aki azt ismételt felhívás dacára vissza nem mutatta. Ahhoz kétség nem fér, hogy Sch. Józsefnek az az eljárása, hogy a, tévedésből hozzájutott B) alatti adás-vételi szerződést magánál tartott s ezzel a vevők tulajdonjogának a bekebelezését meggátolta, önkényes és jogellenes eljárás volt. Eme jogellenes eljárásának eredményére ezért, mint jogszüntető tényre, az alperesek a keresettel szemben sikerrel nem is hivatkozhatnak. IV. Igaz ugyan az, hogy ingatlanra a jogügylet útján való tulajdonszerzés, teljes hatállyal, csak telekkönyvi bekebelezés útján történhetik, ámde a telekkönyvön kívüli tulajdonszerzés sem semmis, így érvényesíthető a szerződő felek között, és azokkal a nyilvánkönyvi szerzőkkel szemben is. akik tudták vagy kellő gondosság mellett tudhatták azt, hogy az ingatlannak tulajdonjogát harmadik személy telekkönyvön kívül megszerezte. Ezekből következik, hogy az a körülmény, hogy Sch. József a felperesnek a telekkönyvbe jutását meggátolta, nem lehet akadálya a kereseti kérelem teljesítésének. De a felperest a nyilvánkönyvön kívül szerzett tulajdonjogának az alperesek ellen való érvényesítésében a fentiek szerint a Sch. Miksa ellen lefolytatott per eredménye sem gátolja, mert nincs tényállás és adat arra vonatkozólag, hogy a felperes Sch. Miksával az első- és másodrendű alperesnek abban a perben érvényesített jogai meghiúsítása végett összejátszott, sőt éppen arra van tényállás, hogy első- és másodrendű alperesek akkor, mikor a fentírt perben Sch. Miksával szemben az ingatlanvisszabocsátási kérelmet előterjesztették, már tudtak arról, hogy aza& ingatlant korábban a felperesnek eladta és birtokba is átadta; így éppen a nevezett alperesek ezen kérelem előterjesztésekor nem voltak jóhiszemben, éspedig annál kevésbbé, mert a bíróság.