Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)
154 Magánjogi Döntvénytár. jövedelme a világgazdasági viszonyok rosszabbodása folytán az utóbbi években jelentékenyen kevesebb, mint amennyi volt az örökhagyó életében. (Kúria 1932. máj. 11. P. I. 1866/1931. sz.) 159. Az ingatlan megszerzésére adott meghatalmazás érvényességéhez okiratra szükség nincs. (Kúria 1932. jún. 4. P. V. 7424/1930. sz.) = Ugyanígy : Mjogi Dtár XIV. 67., XV. 24., XVII. 10. Ellenkezőnek látszik : Mjogi Dtár XIV. 69. 160. Magasabb minősítéshez nem kötött foglalkozási ágban működő alkalmazott honoráciornak akkor sem tekinthető, ha abban nemcsak alacsonyabbrendű, szellemi munka körébe eső hivatást is teljesít. (Kúria 1932. jún. 16. P. III. 2068/1931. sz.) = Lényegileg így : Mjogi Dtár XI. 90. 161. /. A feltételhez nem kötött hagyomány az örökhagyó halálával nyílik meg ugyan, de az örökös a hagyományt nem köteles kiszolgáltatni addig, míg a hagyománnyal terhelt örökséget ő maga meg nem szerzi. — //. Abban az esetben, ha az örökösnevezés érvényességét vitássá teszik és perrel is megtámadják, az örökös az örök, séget nem szerzi meg előbb, mint amikor a végrendeletet egyességgel vagy ítélettel érvényesnek nyilvánítják. — III. Előbb tehát a hagyomány átértékelése iránti igény érvényesítésére szabott záros határidő folyása nem kezdődhetik. (Kúria 1932. szept. 20. P. I. 6371/1931. sz.) Indokok: Az 1919. évi december hó 22. napján meghalt örökhagyó végrendeletében a felperesnek feltételhez nem kötött hagyományával végrendeleti örökösét — az elsó'rendű alperes jogeló'dét — terhelte meg s a hagyomány kifizetésére halálától számított félévi határidó't tűzött ki. Az örökhagyó végrendeletének érvényességét a másodés harmadrendű alperesek, mint törvényes örökösök, vitássá tették s a végrendeletet az örökösnevezést tartalmazó részében az elsó'rendű alperes jogelőde ellen indított perrel is megtámadták.