Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 137 megkötésekor nem is gondolhattak. — i7. Ez az ügylet­értelmezési szabály áll akkor is, ha a szerzői jog átruhá­zása nteljes tulajdonjoggal)) történik. — III. A szerzői jog bitorlásának előkészítésére szolgáló hirdetést tartal­mazó lappéldányok elkobzásának nincs helye, ha a lappéldányok már nincsenek forgalomban és újra for­galomba nem is kerülhetnek. Kúria 1932. jún. 22. P. I. 3744/1931. sz.) Indokok : A szerzői jog átruházása, illetve kiadói ügylet megkötése esetén rendszerint azt kell feltenni, hogy a szerződő felek akarata csak azoknak a jogosultságoknak átruházására irányult, amelyek akkor a szerződő felek előtt ismeretesek vol­tak, illetve amely jogosultságok kiaknázásának lehetőségei akkor a szerződő felek szeme előtt lebeghettek. Ellenben nem tekint­hetők átruházottaknak az oly jogosultságok, amelyekre a felek a szerződés megkötésekor nem is gondolhattak, amelyek lehető­ségével nem is számolhattak, hacsak a szerződés tartalmából s a fennforgó körülményekből a feleknek ezzel ellenkező akara­tára nem lehet következtetést vonni. Ezekből a szempontokból vizsgálva a jelen esetet, akkor, amikor Zola Emil az 1899. április hó 12-én kelt levél szerint a «Fécondité» magyar fordításának teljes tulajdonjogát a felperesek jogelődjére átruházta, a szerződő felek nyilván már gondolhattak arra és számolhattak azzal, hogy a regény fordítási jogára vonatkozó védelmi idő az akkori magyar törvényben meghatá­rozott nyolc esztendőről a francia jogban már akkor megállapított védelmi időre (a szerző halálát követő 50 évre) esetleg meg fog hosszabbíttatni, annak folytán, hogy Magyarország is elébb­utóbb csatlakozhatik az 1886. évi Berni Egyezményhez, amellyel megalakult Úniónak akkor már több állam s köztük Francia­ország is tagja volt, s amely egyezményhez már 1896. május hó 4-én készült pótokmány III. 5. cikke szerint «az Únió vala­melyik országának kötelékébe tartozó szerzők vagy jogutódaik az Unió többi országában az eredeti műre fennálló jognak egész időtartama alatt kizárólagos jogot élveznek arra, hogy műveiket lefordítsák vagy műveik fordítását másoknak megengedjék». Ehhez a pótokmányhoz az 1886. évi Berni Egyezmény 18. §-a értelmében pedig az egyezményhez való hozzájárulással Magyar­ország is bármikor csatlakozhatott. Ily körülmények között a szerződésnek «teljes tulajdon­joggal» («en toute propriété») kitételét úgy kell értelmezni, hogy Zola a fordítás jogát erre az esetre is átruházta Lampelre, tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom