Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

130 Magánjogi Döntvénytár. Jcöttetésben — kötelesek egymásnak, kérdezősködésre, felvilágosítást adni abban az irányban, hogy a kérdezett fél tart-e valamely mű kiadására oly kizárólagos jogot, •amely akadályául szolgál annak, hogy a másik kiadó a művet kiadja. ^Kúria 1932 jún 22 p L 8252/1930. sz.) Indokok : A felperes keresetét arra alapította, hogy ő a perben Fje) alatt mellékelt szerződés szerint megszerezvén Zola Emil örököseitől az író összes műveinek magyar nyelven való kiadására vonatkozó kizárólagos jogot, kérdést intézett az alpereshez, hogy van-e az alperesnek oly kizárólagos jogosítványa, amelyet a felperesnek a Zola Emil örököseitől szerzett joga sért, s mivel az alperes erre nézve megtagadta a nyilatkozattételt, erre való tekintettel kérte annak bírói megállapítását, hogy az alperesnek nincsen olyan kizárólagos joga, amelynél fogva a felperest megakadályozhatná Zola Emil író bármely regénye magyarnyelvű fordításának kiadásában. A kir. Kúria szerint az üzlet i életben s általában a gazda^sági világban rendszerint senki sem tartozik egy más személlyel szemben — üzleti összeköttetés vagy valamely jogviszony hiányában — bizonyos tartalmú nyilatkozatot tenni. Más azonban a helyzet a kiadók körében. A szerzői jogok tekintetében nincsen olyan nyilvántartó hivatal, amelynek adatai alapján megállapítható lenne, hogy valamely műre kit illet szerzői jog, hogy az kire, mily terjedelemben, mily területi és időbeli korlátok között lett átruházva. Pedig a kiadói ügylet — amint azt az elsőbíróság is kiemelte — a szerző szellemi javainak értékesítésére irányulván, a jogszerző félre nem természetileg körülhatárolt dolgot, árut ruház át, hanem eszmei értéket, s így az, hogy kit illet olyan jog, könnyen felismerhető külső ismérvekkel, minő a dolgok birtoka — meg nem állapítható. , S helyesen utalt az első bíróság a szerzői jog védelmének a törvényben biztosított rendkívül hosszú időtartamára, amely a jognak többszörös, a szerző és az utód részéről külön-külön történő átruházását s ezzel jogbizonytalanság keletkezését teszi lehetővé. Különösen a világirodalmi jelentőségű, az egész világon elterjedt műveknél, amelyeket a legkülönbözőbb nemzetek nyelvére szoktak lefordítani, fordulhat elő az, hogy ugyanazon nyelvre való fordítás jogát a szerző különböző megbízottaitól s a szerző jogutódjaitól többen is megszerzik. Ily körülmények között annak a kiadónak, aki valamely