Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

128 Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1932. jan. 13. P. VI. 2376/1930. sz.) Indokok: A St. 39. §-ában az erkölcsi kár megítélhetésének feltételeként foglalt méltányossági tekintetek meglétét a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg. Az elégtétel összegének megállapításában azonban a St. 39. §-a 2. bekezdése értelmében az összes körülmények között nemcsak az elítélt szerzőnek, hanem általában az érdekelt feleknek, tehát a felperesnek, a kiadónak és nyomdatulajdonosnak, az első- és harmadrendű alperesnek a vagyoni viszonyait is figyelembe kell venni. A felperes kedvezőtlen vagyoni helyzete az ügy előzményeiből ismeretes. Az elsőrendű alperes köztudomás szerint tőkeerős vállalat. A harmadrendű alperes sem védekezett vagyoni helyzete kedvezőtlen voltával. E mellett ez a két alperes nyerészkedésre irányuló kereskedelmi társaság. Az pedig, hogy a kiadó és nyomdatulajdonos az elítélt szerzőtől vagyontalansága miatt a kárösszeget be tudják-e hajtani, szintén mérlegelés tárgya ugyan, de ez nem zárja ki az előbbiek nagyobb vagyoni teljesítőképességéhez képest a szerző vagyoni viszonyait meghaladó összegű kártérítés megítélését. Másrészt azonban az elégtétel intézményének nem az a rendeltetése, hogy a sértett fél erkölcsi kára teljes egészében megtérítés tárgya legyen. A vonatkozó miniszteri indokolás (Országgyűlési nyomtatványok, XLIL, 27. és köv. lapok) is kiemeli, hogy bárha a sajtóközlemény okozta erkölcsi veszteség ellenértéket nem talál a pénzbeli kárösszeg fizetésében: az ilyen kárpótlás mégis hozzájárul a jogtalanul szenvedett sérelem enyhítéséhez és bizonyos mérvű helyrehozásához. így a megítélt elégtételnek éppen nem kell az erkölcsi értékcsökkenés egyenértékének lennie. Sőt az esetleg az utóbbival arányban egyáltalában nem álló kis összeg is lehet. Helytelenül panaszolja tehát a felperes, hogy kisebb összegű elégtétel nyújtása az erkölcsi kár kigúnyolása lenne. A pénzbeli elégtétel semmi vonatkozásban nem mértéke az erkölcsi értéknek és kárnak s viszont. Nyerészkedés alapja sem lehet éppen rendeltetésénél fogva. = Az erkölcsi kártérítés mértékére nézve az eddigi gyakorlatot 1. a Jogi Hirlap Döntvénytára magánjogi kötetének 487. oldalán. 132. Kartotéklapmásolatok alapján a T. R. 88. § c) pontja szerinti jelzálogjog-előjegyzésnek nincs helye. (Kúria 1931. dec. 19. Pk. V. 4797/1921. sz.) Indokok: A telekkönyvi rendtartás 88. §-ának c) pontja szerint jelzálogjog előjegyzésének csak a kellően vezetett s