Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 121 lozásának idejéül a holtnak nyilvánító határozatban meg van állapítva. A halálnak ez a vélelme nem magából a határozatból, hanem a határozat alapjául szolgált tényekből következik, ha tehát a holtnak nyilvánított életben maradt, maga a holtnak nyilvánító határozat tényleg nem szünteti meg a házasságot, mint ilyen a H. T. 73. §-a értelmében nem is megszüntetési ok, hanem megszünteti a házasságot az eltűnt fél vélelmezett halála, amelyet a holtnak nyilvánító határozat az annak alapjául szolgált valószínűsítő tényekből megállapított vélelem megdőltéig közokirat erejével tanúsít. Mindaddig tehát, míg a holtnak nyilvánítás által megállapított ezt a vélelmet a vele ellentétes valódi tényállás törvényes keretek között meg nem dönti, az azt kimondó határozat a vélelem valóságától függő abszolút hatállyal bizonyítja a holtnak nyilvánított halálát, a halál bizonyításával pedig a holtnak nyilvánító határozatban megállapított időponttal a házasság megszűnése is bizonyítva van, már pedig évekkel a házasság bizonyított megszűnése után született gyermeket a holtnak nyilvánított törvényes házasságából származottnak tekinteni nem lehet. Ez a jogi álláspont nem áll ellentétben a H. T. 74. §-ának azzal a rendelkezésével, amely szerint a házasság azáltal is megszűnik, ha az egyik házastárs a másiknak holttányilvánítása után házasságot köt, kivéve ha az új házasságot megkötő felek egyike a házasságkötéskor tudta, hogy a holttányilvánított él. A H. T. 73. §-a ugyanis holtnak nyilvánítás esetében a házassági köteléknek, mint bontó akadálynak hatályosságát vélelemszerűén csak abból a célból függeszti fel, hogy a jóhiszemű hátramaradt félnek új házasságkötését tegye lehetővé, ezzel szemben a felhívott törvény 74. §-a azokat az eseteket tette külön rendelkezés tárgyává, midőn a hátramaradt házastárs tényleg újabb házasságot kötött és utóbb kiderül, hogy a holtnak nyilvánított egyén még életben van, ennek házassága tehát az általános szabályok értelmében fennáll. Ez a szakasz tehát csak a korábban kötött házasság érvényét szabályozza arra az esetre, ha a holttányilvánítási vélelem az eltűnt házastárs visszatérése folytán a hátramaradt házastársnak a holttányilvánítás alapján újabban kötött házassága után megdőlt, vagyis ez a szabályozás csak a valósággal fennálló házasságra vonatkozik, nem érinti azonban a házasság megszűnésének a 73. §-ban felsorolt egyéb okait: a bírói felbontást, a bebizonyított halált és a holttányilvánító határozat hatálya esetén annak a halál bekövetkezését bizonyító vélelmi erejét.