Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

74 Magánjogi Döntvénytár. következtetést vonni, hogy a vadházasságban élt peresfelek az alperes külön kezelt különvagyonán felül közösen szerezték és gyűjtötték össze azt a kereken 24,000 K-ra tett összeget, amellyel a kereseti házat és mellette levő telket szerezték és amelyből a keresetben említett további 5000 pengő összeget megtakarították volna s ezért a felperest keresetével elutasította. A felperes a ténymegállapítást lényegében a bizonyítékok mérlegelése alapján támadja és a kereset elutasításában anyagi jogszabálysértést vél fennforogni. E panaszok nem helytállók. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ban foglalt indokolási kötelességének kellő mérvben eleget téve, tényként állapította meg, hogy az alperes és férje már 1894. évben 3000 forintért megvásárolták volt a V.-utcai házat és ez a 10 lakásos ház az alperes férjének elhalálozása után az alperes birtokában maradt. Az alperes férjének továbbá L.-on volt egy félház része, amelynek jövedelmét a házkezelő postautalványok igazolása szerint 1896. év óta az alperes férjének, ennek elhalálozása után 1918. évig az alperes kezéhez küldötte. E tényekkel kapcsolatban a fellebbezési bíróság tényként állapította meg azt is, hogy az alperesnek 1916. évi január hó 3-án a P. Takarékpénztárnál 33,277 K betétje volt, s a fennebb említett 24,000 K vételárat innen vette fel. A ténymegállapítás a bizonyítékok mérlegelése alapján a Pp. 534. §-a értelmében megtámadható nem lévén, a fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen alkalmazta, amidőn a felperest a fenti tényállás alapján keresetével elutasította, mert a vadházasságban élő felek között is a közös szerzésre vonatkozó jogszabályok alkalmazást nyerhetnek ugyan előzetes megállapodás nélkül is, azonban a fenti tényállásból kitetszően a felperes nem bizonyította, hogy a közös háztartásba oly összeget vitt volna be, amely a saját és törvénytelen gyermekének szükséges tartásán felül a házasságon kívüli jogviszonyban a magánjogi szabályok értelmében az ő javára az ingatlanok megszerzéséig (1918) vagyongyarapodást eredményezett volna. A felperes 1918. év utáni tevékenysége pedig a mezőgazdálkodás, állattartás és fuvarozás keretében a fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint nem mutatkozik oly méretűnek, amelyből a felperes rendes életmódja mellett az alperes vagyonában vagyonszaporulatot eredményezett volna, s ezért az ingatlanokon felül az 5000 pengő felerésze iránt támasztott keresetet is a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértés nélkül utasította el. = Lényegileg így : Mjogi Dtár XXI. 67. és XXIV. 143. L. ezek jegyzeteit is.