Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 51 haszonbérletet a felperesekre átruházó S. Gáborral 1925. évi február hó 9-én közölték, hogy az átruházáshoz nem járulnak hozzá, és hogy az 1925. évi február 15-én a felpereseket a további gazdálkodástól eltiltották, a felperesek a gazdálkodást abban is hagyták, a gazdasági év végére is szóló ilyen felmondásnak tekinthető, figyelemmel arra, hogy újabb szabályszerű felmondás már tárgytalan is volt, mert a felperesek a gazdálkodást abbanhagyták és visszahelyezést nem kértek. Sőt 1925. március hó 2-án kelt, az alperesekhez címzett levelükben a haszonbérleti szerződéstől való visszalépésüket jelentették ki. A törvény alapján tehát a felperesek csak azoknak a károknak a megtérítését követelhetik az alperesektől, amelyet azáltal szenvedtek, hogy a,z 1925. gazdasági év vége helyett 1925. február hó közepén voltak kénytelenek az alperesek önhatalmú fellépése folytán a joguk gyakorlását abbanhagyni. Ellenben a hatálytalannak minősülő szerződés megszegése címén ezt meghaladó káraik megtérítését nem követelhetik és nem követelhetik a szerződés megkötéséből származó káruk megtérítését sem. = Ad I. : Ugyanígy : Mjogi Dtár XXIÍ. 37. és 58. is. 63. I. Ha a szülő gyermekének házasságkötése alkalmával megengedi, hogy gyermeke és ennek házastársa a szülő ingatlanán lakjanak és a házasság folyamán folytatandó üzlet céljára építkezzenek, ezzel tulajdonjogát a megállapított cél érdekében joghatályosan maga korlátozta s az ekként részéről vállalt kötelezettség, egyoldalú visszavonás útján, csupán indokolt esetben szüntethető meg. — 77. Ily indokolt visszavonási okként szerepelhet az a tény, hogy a gyermek vagy házastársa a szülővel szemben oly méltatlan magatartást tanúsított, amely az együttlakást és közös birtoklást az utóbbira nézve elviselhetetlenné tette. (Kúria 1931. jan. 16. P. V. 1009/1929. sz.) Indokok : Irányadó tényállás az, hogy a felperes a tulajdonát tevő belsőségen leányának, a másodrendű alperesnek, az elsőrendű alperessel történt házasságkötése alkalmával az alperesek részére lakásjogot biztosított s a házasság folyamán tejkereskedő és szeszfőző-üzlet folytatása céljából megengedte nekik, hogy az ingatlanon építkezéseket létesítsenek. E tényállásból helyesen következtetett a fellebbezési bíróság arra, hogy a felperes a lakást az alperesek házassági együttélésének megkönnyítése céljából adta át s a tej- és szeszfőző4*