Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
20 Magánjogi Döntvénytár. védett és nem szenved ; azonban a nevezett hisztériás színezel ű pszichés alkat, amelyet az Igazságügyi Orvosi Tanács közelebbről úgy határoz meg, hogy az alperesben a hisztériának egy aktív erotikus etikátlan formája tankönyvi élességgel domborodik ki. A fellebbezési bíróság az ezzel kapcsolatos alperesi hazugságokra és mesékre vonatkozó s az ítélet indokaiban részletesen kifejtett tényállás eredményében a szakértői véleményből nem fogadta el, hogy az alperes emlékezőtehetségét az öngyilkosság elkövetésekor teljes homály fedte volna, hanem az Igazságügyi Orvosi Tanács okfejtését és ennek eredményét tette magáévá, amely szerint az alperes a lövési sérülés alkalmával és ezt közvetlenül megelőző időben nem lehetett oly zavart öntudatlan állapotban, hogy az akkori ténykedésére vissza nem emlékezhetnék. (Pp. 270. §.) A fellebbezési bíróság e megállapítását .támadó alperesi vonatkozó panaszok helytállósága esetén is annyi vitatlan tény marad, hogy ha a kérdéses fejlövés alkalmával az alperes ténykedését emlékezethomály fedte és jóhiszeműen vádolta is gyilkossággal a felperest, a bűnvádi eljárás befejezése után ;:x alperes joghátrány nélkül nem illethette a fel peres-férj ét oly alaptalan kifejezésekkel, hogy ez őt meg akarta gyilkolni. Márpedig a fellebbezési bíróság ítéletében a legmesszebb menő részletességgel mérlegelt széleskörű bizonyítás (idő, helyzet és mód) eredményében sem volt megállapítható oly tény, amely az alperes öngyilkossági szándékának kizárásával arra mutatna, hogy az alperes fejlövésének tettese a felperes lett volna. Ezekre való tekintettel a kir. Kúria akként különböztet, hogy az alperes a saját jogvédte érdeke szempontjából a fentebb részletezett ténykörülmények között tett ama nyilatkozataival, amelyek a gyilkosság kísérletének gyanúját a felperes-férjre terelték és a bűnvádi eljárás megindítását eredményezték, a házastársi kötelesség szándékos megsértését — bármily súlyosak is a tényállítások — nem követte el ; ellenben ama fennebb részletezett szándékos magatartása által, hogy a büntető eljárás lefolyta után (1927. V. 17. és 20.) és e perben is bizonyítatlanul a felperesre vonatkozólag határozott formában azt állította, hogy a nevezett lőtte őt fejbe, a H. T. 80. § aj pontjában meghatározd tt bontóokot megvalósította, tehát az alperes felülvizsgálati kérelme az érdemi döntés szempontjából nem alapos. Ebből foly, hogy az elmebetegség fennforgásának hiányában szükségszerűleg tudatos alperesi magatartás mellett a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt további kérdések részletes bírói méltatást nem igényelnek.
