Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

108 Magánjogi Döntvénytár. ügyekben való eljárást megengedte vagy a fennállott rendkívüli viszonyokra tekintettel legalább is eltűrte, akkor az eljáró közegek magatartásáért az államkincstár felelős. — II. Az eljáró közeg nem felelős, ha hivatalos minőségben és katonai parancsnokságának a tudomásával és jóváhagyásával járt el. (Kúria 1931. febr. 24. P. VI. 4353/1929. sz.) = Ad I. : Az államkincstár felelőssége a karhatalom szabálytalan eljárásáért : Mjogi Dtár III. 150. — Ad II. : Az «utasításra cselekvés* a magánjogban is a szubjektív jogellenességet kizáró ok — ezzel egyértelmű a felettes hatóság tudomása és jóváhagyása. 132. Az ügylet ingyenessége szempontjából az a kérdés, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egymásnak megfelelő-e, az ügyletkötés idején fennállott érték alapján bírálandó el. (Kúria 1931 márc 6 p y n52/1929. sz.) = Ez annak az általános elvnek a következménye, hogy a jogügyletek tartalmuk (és nem eredményük) szerint bírálandók el. (Az utóbbi elvet hagyják figyelmen kívül azok a határozatok (pl. Mjogi Dtár XXIII. 78.), melyek az ügylet visszterhességét csupán a szolgáltatások értékkülönsége alapján, színlelés megállapítása nélkül is fennforogni látják). 133. A tömegizgalmakkal kapcsolatos kivételes jogszabály nem alkalmazható, ha a tiltott cselekmény az elkövetőnek egyéni fellépéséből eredt és azt nem az országos hangulat váltotta ki. (Kúria 1931. febr. 19. P. VI. 2621/1929. sz.) Indokok : Alperesek nemcsak tagjai voltak a csoportnak, amely a felperesek lakásába erőszakkal, jogtalanul behatolva azok ingóit eltulajdonította, hanem a lövöldözéssel, ablakbezúzásával, életveszélyes fenyegetéssel és a sértettek tettleges bántalmazásával ők az erőszak kifejtésében is tevékeny részt vettek. Ezenkívül az, hogy az alperesek az 1921. december 22-én kibocsátott legfelsőbb kegyelmi rendelet értelmében nem mentesültek — miként a tömegnek többi tagja — a büntető eljárás alól, szintén megerősíti annak a megállapításnak helyességét, hogy az alperesek nem a tömeges izgalom hatása alatt cselekedtek, hanem magatartásukkal éppen annak felidézői és irányítói voltak, amennyiben eljárásukkal a fosztogatóknak a szabad