Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
94 Magánjogi Döntvénytár. megállapításánál pedig a P. családnak végrehajtást szenvedő tagjai nem kérték olyan föltétel fölvételét, de a «K. Verein» javára bekebelezett kőszénbányászati kiaknázhatás és az erre vonatkozó bányaműveletekhez megkívántató térségek használhatása iránti haszonélvezeti szolgalmi jogra» és a bejegyzett jelzálogos hitelezőkre való tekintettel nem is kérhették volna, hogy részükre a kőszénre vonatkozó jogok fönntartassanak ; az ingatlan tulajdonjogától elválasztva csak a kiaknázhatás joga lehet önálló forgalom tárgya, az pedig a jelen esetben a telekkönyvi bejegyzés szerint a nevezett céget illette és a kiaknázási jognak az árverési föltételek értelmében történt fenntartása a P. család tagjai részére az ingatlantól elválasztott szénjogot nem létesített. Az ingatlanok elárvereztetésekor tehát a kőszénhez való jog az ingatlanoktól el nem választatott és a P. család tagjai részére fenn nem tartatott. De nem történt meg a szénjogoknak a P. család javára az ingatlanok tulajdonjogától való különválása az A:\. alatti szerződés megkötésével sem. Ugyanis, ha a földtulajdonos az ingatlan tulajdonjogától elválasztva a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és kőszénkiaknázási jogot külön forgalom tárgyává teszi, ezáltal a kőszénnek alkatrészi minőgége és ezen az alapon az ingatlan tulajdonosának a kőszénre vonatkozó tulajdonjoga — köztörvényi szempontból — addig, amíg azt a kiaknázásra jogosult az ingatlantól el nem választja, meg nem szűnik ; a kiaknázás megtörténtéig a kőszénre vonatkozólag a földtulajdonos tulajdonjogában egyedül az a változás történik, hogy a tulajdonjog teljességéhez tartozó, a kőszénre vonatkozó jogait nem gyakorolhatja. — hanem tulajdonjoga a kiaknázásra jogosítottnak joga által korlátozást szenved—• mégpedig a kiaknázásra jogosítottnak bányaadományban részesülése esetében annak bányajogi tulajdonjoga által, egyébként pedig a megadott földtulajdonosi beleegyezés alapján bányaadomány kérhetésére vonatkozó kizárólagos joga által szenved korlátozást. Ugyancsak helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hegy az 1869. évi július hó 15-én kelt A:\. alatti szerződéssel, amellyel néhai özv. P. Dánielné, P. Gyula meg N. Tamásné földbirtokosok a szerződésben körülírt birtokuk területén található valamennyi kőszéntelepet a harmad- és negyedrendű alperesek jogelődjeinek okszerű bányászati kőszén kiaknázás céljából átengedtek olymódon, hogy azok az értékesítendő kőszén minden bécsi mázsája után 1 krajcár terragiumot, a szerződésben használt kifejezés szerint «bányavámot» tartoznak fizetni, ezzel