Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

90 Magánjogi Döntvénytár. más ellen sem közszerzemény, sem hozomány, sem külön vagyon, sem nőtartásdíj, sem egyéb bármi más jogcímen érvényesíthető' követelésük nincs és ilyenek érvényesítéséről kifejezetten lemondottak és hogy a házasságból folyóan érvényesíthető vagyoni kérdésekkel egyik fél sem jogosult fellépni. A szerződés ismertetett tartalmából kitűnik, hogy a házasfelek vagyonrendezésének feltétele a házasság felbontása volt, amelyre nézve meg is egyeztek. Ez a feltétel pedig a házassági törvénybe ütközik, következésképpen a kiemelt feltételtől függő vagyonrendezésre vonatkozó megállapodás is érvénytelen. Annak vizsgálata nélkül tehát, hogy vájjon a kérdéses megállapodásban lemondott-e az alperes az özvegyi jogról, a kir. Kúria azt állapította meg, hogy ez a szerződés nem lehet akadálya annak, hogy az alperes özvegyi jogát érvényesítse. A férj halálakor tőle különélő nőt özvegyi jog csak akkor illeti, meg, ha a különélésre a férj hibája adott okot. = Ad I. : A házasság felbontásának a vagyonrendezés feltételévé tétele nem ütközik a házassági törvénybe, hanem a felbontásra irányuló megegyezés az, amely törvénybe, illetőleg a jóerkölcsökbe ütköző. A vagyonrendezésre vonatkozó megállapodás tehát nem azért érvénytelen, mert törvénybe ütköző feltételtől függ (MTK. jav. 993. §), hanem azért, mert a részleges semmisség itt az egész ügyletre kihat (MTK. jav. 1020. §). 115. Az örökhagyó vagyonában a végrendelkezés után bekövetkezett változások esetén is a lehetőséghez képest az örökhagyó intencióinak megfelelően érvényt kell szerezni a végrendeletnek. (Kúria 1931. ápr. 10. P. I. 1148/1929. sz.) Tényállás: Özv. M. Sándorné végrendeletével a nevén álló szántó-illetőséget M. József felperesnek hagyományozta, egyúttal végrendeletében egy házasbelsőséget az alperesre hagyott azzal, hogy utóbbi ennek a házasbelsőségnek 1/á részét készpénzben tartozik majd M. József felperesnek megfizetni olykép, hogy ebbe az összegbe be kell számítani az utóbbinak hagyományozott szántónak az értékét, vagyis ennek értékét tartozik az alperes kiegészíteni a házasbelsőség értékének x/4 része erejéig. A végrendelet alkotását követőleg az örökhagyó szántóilletőségét eladta M. József felperesnek és feleségének, T. Klárának s a szerződésre vezetett telekkönyvi bizonylat szerint a tulajdonjog az ingatlanból az örökhagyó nevén álló 7/8 részre M. József és felesége javára be is kebeleztetett. M. József felperes és a felsége az ezzel a szerződéssel megvett ingatlanért az örökhagyónak vételárkép 19 millió koronát