Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
84 Magánjogi Döntvénytár. szerződésben tett az a beismerése, hogy vagyonukat munkájukkal az alperesek szerezték, illetve növelték. Az említett kikötés hiányában az alperesek által a szülök iparüzemében kifejtett tevékenységnek eredménye a szülök minden kötelezettsége nélkül a szülőket illette. Következőleg az alperesek említett tevékenységének értéke az átruházás ellenértékéül számításba nem vehető. Ugyanabból az okból, hogy az alperesek tevékenységének eredménye egészben a szülők javára esett, nem tekinthetők az átruházásért az alperesek által szolgáltatott ellenértéknek az abból a szülők által élvezett tartás, valamint az abból a szülők adósságaira az örökhagyó életében állítólag teljesített fizetések sem. Az alperesek az eljárás korábbi szakában nem állították, hogy az örökhagyót a sajátjukból ők temettették el, a felülvizsgálati eljárásban tett ez az állításuk tehát a Pp. 535. §-a értelmében elkésett. Mindezek folytán nem tévedett a fellebbezési bíróság akkor, mikor az átruházást egészben ajándékozásnak minősítette. Az átruházott vagyon — mint az a peresfelek között ma már nem vitás — felerészben volt az örökhagyóé s ennek a felerésznek az értéke a fellebbezési bíróságnak az általa meghallgatott szakértő véleményére alapított megállapítása szerint az átruházáskor 1.573,450 K volt, ma pedig 17,331 pengő. Az átruházás időpontjára megállapított érték a koronának akkori értékviszonya szerint (1 aranykorona = 457-20 K) mintegy 3440 aranykoronának, vagyis 3990-40 pengőnek felel meg. Minthogy két lakóházról s gépekkel felszerelt gyárépületről van szó és semmi adat sincs, amely az átruházás óta a perbeli becslés időpontjáig való többszörös értékemelkedést indokolná, sőt az épületek és gépek időközi avulása inkább arra engedhet következtetést, hogy az átruházott vagyon értéke az átruházás óta kevesbedett, kétségtelennek látszik, hogy az átruházás időpontjára vonatkozóan a szakértő becslése s a fellebbezési bíróságnak erre alapított értékmegállapítása az akkori valóságos értéknek nem felel meg. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a gazdasági viszonyoknak s az értékeknek a háború befejezését követő években beállott folytonos hullámzás miatt az átruházott vagyon átruházáskori értékviszonyaiban a tájékozódás ma már nehézségekbe ütközik. Ezért a kir. Kúria nem találta célravezetőnek, hogy az átruházáskori érték újabb megállapítását a fellebbezési bíróság ítéletének feloldása mellett új szakértő meghallgatásával kísérelje meg, hanem a kötelesrész megállapításánál a felperesek álláspontjának is megfelelően az átruházott vagyon jelenlegi értékéből indult ki, mert a fennebb előadottak folytán okszerűen feltehető, hogy az az átruházáskori értéknél nem nagyobb. = Az állandó gyakorlat szerint az átruházáskori érték irányadó. 107. /. A fokozatos felelősség szempontjából a behajtást egészen vagy részben sikertelennek kell tekinteni, ha a megítélt összeget vagy annak egy részét a fokozat szerint előbb álló személy ellen vezetett végreha jtás során egyszerre nem sikerül behajtani. — //. Ez áll nemcsak a sajtójogi, hanem más fokozatos felelősség esetében is.
