Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 63 tartás megnyilvánulhat mértéktelen pénzbeli kiadásokban, oktalan adósságcsinálásban vagy a gazdaság elhanyagolásában. (Kúria mi febr> 18 p m 5009/1930> sz) = Hasonlóan Mjogi Dtár I. 210., XIII. 73., XX. 18. és 49. 83. Ha a férj a feleség megbízásából az utóbbinak különvagyonát képező ingatlant eladta, a befolyt vételárnak, illetve az ebből a férj által a maga részére vett és ismét eladott vagyontárgy vételárának kiadását a feleség a házasság fennállása alatt is követelheti. (Kúria 1931. febr. 18. P. III. 4753/1930. sz.) Indokok : A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes részéről becsatolt közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás, valamint a peresfelek részéről becsatolt külön iratok tartalma alapján a kir. Kúria azt állapította meg, hogy a felperes 1921. évi december hó 1-én megbízta az alperest azzal, hogy az atyjától örökölt ingatlanokat eladja. Az alperes e megbízásnak eleget téve, a jelzett ingatlanokat eladta 71,900 cseh-, megfelelő átszámítással 561,275 magyar koronáért. Nem vitás a peresfelek közt, hogy a keresetben jelzett öröklakást az alperes 1922. évi január hó 10-én vette 300,000 papírkoronáért és azt 1927. évben 190 millió papírkoronáért eladta s a vételárat magának megtartotta. E tényállás szerint az alperes a felesége, a felperes megbízásából járt el az ingatlanok eladásánál és akkor, amikor a 300,000 papírkoronát a kereseti öröklakásba fektette. A kereset elbírálása szempontjából tehát csak a megbízásra vonatkozó jogszabályok lehetnek az irányadók és nem lehet szó arról, hogy a keresetben jelzett öröklakás, a felperes külön vagyonából a házastársak együttélése alatt szerzett közszerzeményi vagyon. E megbízási viszonyból pedig következik, hogy az alperes a kezeihez befolyt vételárat, illetve a vételár egy részéből vett öröklakás eladási árát, a felek közt most már nem vitás 15,200 pengőt (190 milliót), a házasság felbontása előtt is a nőnek kiadni tartozik, hacsak nem igazolja, hogy a kezéhez jutott 561,275 papírkorona vételárat, más módon, a felperes javára fordította. Ezt azonban az alperes nem bizonyította, mert még ha való volna is az, hogy az alperes a kérdéses öröklakás vételéhez a saját pénzéből is hozzájárult, az 561,275 koronából az örök-