Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 61 hanem elengedhetetlenül szükséges a hozomány átadási szándéknak, vagyis annak a világos kijelentése, hogy a nő vagy harmadik személy a férjnek átadott vagyont, vagy annak járadékban nyújtott tiszta hasznát kifejezetten hozományként adja. — IV. A járadékból álló hozomány rendeltetésével és céljával nyilván ellenkezik, hogy annak összegszerű megállapítása a kötelezett belátásától és tetszésétol tétessék függővé. (Kúria 1931. febr. 24. P. III. 7687/1930. sz.) Indokok : Felperes annak a havi 900 pengő járadékhozománynak (apanagenak) a fizetésére kérte az alperest kötelezni, amelyet neki a leányával 1928. évi április hó 22-én kötött házassága előtt a fedezendő lakbéren és egyéb, részletesen felsorolt szolgáltatásokon felül kötelezően felajánlott. Az alperes tagadta, hogy járadékból álló hozomány kiszolgáltatása iránt tett volna a felperesnek kötelező ígéretet és előadta azt, hogy nem a felperesnek, hanem a leányának a felperes nejének minden jogi kötelezettség nélkül pusztán csak szülői szeretettől indíttatva adott a lakbéren kívül kisebb kiadásainak és a cselédbér fedezésére időnként havi 200 pengőre emelt támogatást, amelyet azonban utóbb a felperesnek és nejének vele szemben tanúsított tiszteletlen magatartása miatt visszavont. A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen utal ugyan arra, hogy (. . . Mint a fejben II. alatt . . .), mert (. . . Mint a fejben I. alatt . . .). A fellebbezési bíróság azonban ezt az anyagi jogszabályt nem sértette meg, mert az alperes szerződési ajánlatát nem valamely alaki érvényességi kellék hiányából tekintette érvénytel ennek, hanem a perben szolgáltatott bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelésével arra a meggyőzó'désre jutott, hogy az alperes magát a felperessel szemben járadékból álló hozomány szolgáltatására semmiféle alakban nem kötelezte. A fellebbezési bíróság azonban a tanuk vallomásának okszerű mérlegelésével jutott arra az eredményre, hogy a felperes az alperesnek járadékhozomány fizetésére vállalt kötelezettségét nem bizonyította, mert (. . . Mint a fejben III. alatt . . .). Márpedig sem a feleknek és hozzátartozóiknak a tanuk imént ismertetett vallomása szerint alkalmilag, beszélgetés közben ejtett kijelentései, de a hozományadás bizonyításánál nyilvánvaló érdekeltségénél fogva jogszabálysértés nélkül melló'zött A. Sándornénak, a felperes nejének vallomása sem utalnak az alperes ama szándékára, hogy a járadékot akár neki, akár férjének hozományul kívánta adni, ilyen határozottan kifejezett szándék bizonyításának hiányában tehát a tanuk vallomása azt a következtetést sem zárja ki, hogy az alperes az