Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

70 Magánjogi Döntvénytár. jogkövetkezményekkel nem járhat. — Más a szemléleti alap, ha az írást és a szót, mint az akarat indiciumait tekintjük : ekkor konkrét megítélés kérdése lesz, melyik bizonyítja «jobban» az akaratot. Jogunk mai fejlődése az írásnak kedvez törvényekben, rendeletekben, kodifikációs munkálatok terén; a fenti döntés az adott esetre nézve meggyőző érveléssel az írásbafoglalást megelőző megbeszélés alapján állapítja meg a «valódi» ügyleti akaratot. — Hogy az okirattal szemben a «valódi» szerződési akarat bizonyítható, azt a Kúria már több ízben kifejezte (Dtár 4. f. II. 250. ; Mjogi Dtár III. 91., VIII. 220. ; Grill XVI. 722.). A szerződési akaratot «az összes körülményekből)), a felek «ügyleten kívüli tényeiből* állapítják meg ; Mjogi Dtár VII. 184., XI. 202., XII. 196. Viszont Mjogi Dtár II. 110. és XX. 58. szerint az okirattal ellentétes szóbeli megállapodás hatálytalan. írás és szó viszonyára 1. még a Dtár 3. f. XXV. 64., ellentétes nyilatkozatok értelmezésére a Dtár 3. f. XXII. 123. alatti döntéseket. 51. /. A közszerzeményi vagyonban való részesedés jogalapja a szerzeményi közösség, amelynek fennállása alatt minden visszterhes ügylettel szerzett vagyontárgy a közszerzemény javára esik abban az esetben is, ha azt csak az egyik házastárs külön vagyonán szerezte is meg, amivel szemben mindegyik házastárs a házasság megszűntével a szerzeményi közösség megszűntekor esetleg hiányzó külön vagyonának megtérítését igényelheti. — II. A közszerzeményben való részesedés, mint a szerzeményi közösség folyománya, független lévén attól, hogy a közszerzeményhez tartozó egyes vagyontárgyak a házastársak közös vagy külön vagyonán szereztettek-e, a közszerzői jog érvényesülése nem tehető függővé a hiányzó külön vagyon megtérítésétől, amely megtérítési kötelesség nem is az egyes közszerzeményi vagyontárgyak szerzése alapján, hanem a szerzeményi közösség megszűntekor fennállott vagyoni állapot alapján bírálandó el. (Kúria 1929. dec 10. P. I. 3526/1929. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróságnak e részben panasszal meg nem támadott határozata szerint a per tárgyául szolgáló ingatlan a felperesek édesatyjának, T. Jánosnak és második feleségének, sz. G. Jozéfának közszerzeményi vagyona volt és felerészben a férj jogán a felpereseket illeti, míg másik fele nem vitásan az alperesé, aki G. Jozéfának a 2. sorszám alatt fekvő halálesetfelvételi íve és 6. sorszám alatt lévő végrendelete szerint egyetlen gyermeke és végrendeleti örököse. (. . . Mint a fejben I. és II. alatt . . .)