Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

50 Magánjogi Döntvénytár. A 2. tételre vonatkozó panasz annyiban tárgytalan, hogy a bíróság e helyütt nem a felszámított — és az alperes szerint túlzott — összeget állapította meg, hanem az 1. és 2. tétel fejében együttesen és összesen 5.254,880 koronát, ami a felszámításnak felét sem teszi ki. Ezt az összeget pedig a kir. Kúria is megfeleló'nek találja, mert a díjigény szempontjából közömbös, hogy felperes a 2. tételben feltüntetett munkákat, amelyek természetüknél fogva sem a megbízott ügyvédnek, sem tárgyalások ellátására alkalmas helyettesének közreműködését nem kívánták meg, olyan megbízottjával végeztette el, aki abban az időben az ügyvédi gyakorlattól fel volt függesztve. De nem adhatott helyet a kir. Kúria az alperes részéről általánosságban előterjesztett ama kérelemnek sem, hogy a költségjegyzék 3—20. tétele fejében megítélt összegeket mérsékelje, mert a megállapított munkadíj helyes arányban áll a kifejtett munkával és az ügy tárgyának értékével. A 21. tételre vonatkozó támadás azonban alapos. A felperesnek ugyanis tudnia kellett, hogy a biztosítási végrehajtási kérvény a váltók nélkül sikerre nem vezethet. Igaz, hogy a tényállás szerint a kérvény beadására a felperest az alperes utasította, ámde az alperes gondnokság alatt álló elmebeteg, aki ebből az okból cselekvőképtelen, tehát utasításának az ő anyagi kötelezettségét megalapító hatálya nincsen. Hogy pedig az utasításhoz a gondnok hozzájárult vagy azt jóváhagyta volna, az tényképpen megállapítva nincs. Ehhez képest a 21. tétel fejében a kir. Kúria díjat nem ítélhetett meg, tehát a marasztalást ezen a címen 240 pengővel leszállította. 36. Az örökös az örökhagyó tartozásaiért az örökölt vagyon erejéig felel. Külön rendelkezés nélkül is önként értendő tehát, hogy amennyiben az örökös az örökölt vagyont elidegenítené, az öröksége erejéig saját vagyonával is felelős. (Kúria 1930 febr 7 p yj 4654/1929. sz.). = A döntés helyesen fejezi ki azt a tételt, hogy «cum viribus» felelősség esetén is van szerrfélyes felelősség is, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy az utóbbinak mértéke elidegenítés esetén csak az örökös vagyonába befolyt (vagy kellő gondosság mellett elérhető) érték erejéig terjed. Lásd Szladits: Az örökös jogállása (Fodor-féle Magyar Magánjog V. köt., 623. old.). 37. /. Vagyontalan és keresetképtelen gyermeküket nagykorúságában is kötelesek a szülők eltartani. —II. A férjhez ment leányukat illetően azonban a szülők tartási kötelességét a házastárs tartási kötelezettsége megelőzi. — III. Amennyiben az önhibáján kívül férjétől külön élő leányukat a szülők eltartották, a tartás ama mértéke erejéig, amelyet a férj különélő feleségének nyújtani köteles volt, a múltra nézve a férjétől megtérítést igényel-