Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 29 21. A tartás ingyenességének vélelme csak olyan személyek között áll fenn, kiknek egyikét a másiknak eltartására jogszabály kötelezi. (Kúria 1929. okt. 23. P. III. 7915/1928. sz.) Indokok : Az alperes a marasztalási összeggel szemben beszámítani kívánta a felperes tartásáért felszámított összeget, fenntartva a beszámítási összegen túlmenő követeléshez való igényét. A fellebbezési bíróság az alperes beszámítási kifogását azon az alapon utasította el, hogy előzetes megállapodás hiányában a közeli rokonok között a tartás ingyenesnek vélelmezendő. Az alperes azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg a tartás ingyenességét és ugyancsak jogszabálysértéssel szüntette meg a perköltségeket is. E panaszok az adott esetben érdemben nem helytállók. A ma érvényben levő anyagi jogszabályok értelmében kétségtelen, hogy a törvényből folyó tartás keretén kívül álló személyek között a tartás ingyenességének vélelme fenn nem áll és így a testvérek között (az alperes felesége és felperes) sem áll fenn a tartás ingyenessége, tehát annál kevésbbé állhat fenn a felperes és az alperes között. Azonban a felperes tartásáért felszámított összegek beszámítása iránti kérelem az adott esetben mégis helyesen utasíttatott el, mert a fenti tényállás szerint az alperessel egy háztartásban volt felperes vagyonát is az alperes kezelte és a munkabíró felperes a fenti tényállás szerint szűkre szabott alperesi gazdaságban mégis tevékenykedett és a falusi viszonyok szerint egy ily kis gazdaságban kifejtett ez a munkaerő a saját élelmezésének egyenértékével felér, különösen akkor, ha a saját vagyonának jövedelme is részben a gondnokolt élelmezésére szolgált, aminél fogva az alperes a felperes élelmezéseért tartsádíjat valóban nem igényelhet. De az árvaszéki iratok tartalmából is erre lehet következtetést vonni. Az iratok szerint a felperes gondnoksága folytán a kiskorú gyermekek tartása tekintetében tartott tárgyaláson az alperes a vagyon jövedelmének felhasználása szempontjából még csak nem is utal arra, hogy a felperes tartása lényeges terhet jelentene. Mindezekre való figyelemmel, az alperes felülvizsgálati panasza e részben alaptalan. A felperes az ő számadásának eredményében az,alperest 4092 P 81 f.-ben kérte marasztalni, de az is nyilvánvaló, hogy