Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

18 Magánjogi Döntvénytár. tik a Pp.-nak a keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezései, mert ez a gyakorlat nem perjogi szabályokon alapul, hanem az örökösödési jog elveibó'l folyik. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság a végrendeletet kizárólag a záradék hiányából érvénytelenítette, ezért a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperest az egyedül fellebbező elsőrendű alperes ellen indított keresetével el kellett utasítani és mint teljesen pervesztest, a Pp. 425. §-a értelmében az összes költségekben marasztalni. = A döntés a Pp. életbelépése előtti gyakorlat álláspontjára tér vissza, mely szerint az érvénytelenségi okot a keresetben kellett érvényesíteni (Etár 3. f. XXIV. 102. Mjogi Dtár VI. 80., 114., VII. 103.), később csak akkor, ha a kereset beadásakor a felperes az érvénytelenségi okról nem tudott (Mjogi Dtár V. 136.) s új pernek egyáltalában nem volt helye (Mjogi Dtár II. 164.). — A Pp. életbelépése óta ebben a tárgyban hozott határozatok (pl. Mjogi Dtár X. 209. és XII. 108.) csak az egyáltalán fel nem hozott okok figyelmen kívül hagyására vonatkoznak. V. ö. egyfelől az 1868 : LIV. tc. 68. §-át, másfelől a Pp. 188., 494. és 498. §-ait. 14. A szóbeli végrendelet megtörténte és tartalma a végrendeleti tanuk vallomásának mérlegelése útján is megállapitható, nem szükséges tehát ezeknek egybehangzó vallomása. (Kúria 1929 okt> 28 p L 8418/1927. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság valónak fogadta el P. János, F. Lajos, K. Mihály és F. János végrendeleti tanuknak az 1924. évi szeptember hó 18-án történt első kihallgatásuk során tett egybehangzó vallomását, mely szerint örökhagyó e tanuk együttes jelenlétében szóval elmondotta végrendeletét, amelyet P. János tanú feljegyeztetett és hogy e feljegyzés az eredetben becsatolt P.-n 1920. június 16-án kelt «végrendeletnek» címzett irat. A P. János, K. Mihály és F. János tanuk vallomásából az is kitűnik, hogy a feljegyzés azért készült, hogy a végrendeletet a tanuk el ne felejtsék. A tanuknak fent ismertetett vallomásából, továbbá P. János tanúnak abból a vallomásából, hogy előtte örökhagyó a többi tanú megérkezése előtt olyan kijelentést tett, hogy ne hívassák el a jegyzőt, mert ő szóbelileg kíván végrendelkezni, okszerűen következik, hogy örökhagyó szóbeli végrendeletet kívánt tenni, de következik az is, hogy a végrendeleti tanuk is az örökhagyó nyilatkozatai alapján tisztában voltak, hogy ők szóbeli és nem írásbeli végrendelet tételénél működtek közre. A tényállás ilyetén való megállapítása ellen a felperesek részéről emelt panasz nem helytálló, mert a tanuk két ízben történt kihallgatása között ellentót nincs. Helyesen emelte ki