Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)
Ki Magánjogi Döntvénytár. a legszűkebb körre kívánta szorítani -a most említett törvényhely keletkezésének a körülményei, továbbá a rendelkezésnek a parlamenti tárgyalások során hangsúlyozottan és ismételten kialakult az a célja, hogy a törvényhozás egyedül a legkirívóbb esetekben kívánt segíteni, mind az idézett törvényhely szoros értelmezése mellett szólanak. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy ezen törvényhelynek nem tulajdonítható olyan értelem, mintha a hitelezőnek a teljesítés elfogadása után bármely okból bekövetkezett tönkrejutása a pénztartozás méltányos átértékelésének törvényes alapjául szolgálhatna egyedül azért, mert az adós indokolatlan előnyhöz jutott, hanem ennek a rendelkezésnek az a világos értelme, hogy az átértékelés elmaradása és a hitelező tönkrejutása között az okozati összefüggésnek meg kell lennie. A fellebbezési bíróság pedig e kérdésben a vonatkozóan kifejtett indokaiból a per összes adatainak — a perbeli bizonyítékoknak kellően indokolt, — iratszerű és okszerű következtetésen alapuló méltatásával — tehát jogszabálysértés nélkül jutott arra az eredményre, hogy a felperes az átértékelés elmaradása folytán tönkre nem jutott, a felperesi részvénytársaság az az alperesek által 1919. és 1920. években névértékben teljesített részfizetések felvétele után még évekig — alaptőkefelemeléssel •— nyereség mellett is működött és a részvénytársaságnak 1926. évben bekövetkezett tönkrejutását közvetlenül a H. jelű jelentésből kitűnő az a vesztesége okozta, amely egy másik adósának történt veszteséges hitelezés folytán állott elő és nem az alperesek által fizetett vételárrészletek átértékelésének elmaradása. Az idevágó felülvizsgálati támadás tehát sikertelen. A fellebbezési bíróság oly tényt, hogy az alperesek fizetése óta a felperes részvénytársaság csak egyszer emelte alaptőkéjét — meg nem állapított — a panaszolt iratellenesség idevonatkozóan tehát fenn nem forog. Alaptalanul állítja a felperes azt is, hogy az adásvételi szerződésnek 1918. november hó 28-án történt megkötése idejében volt 200,000 aranykoronának megfelelő alaptőkéje elveszett azért, mert az alperesek tőlük az átértékeletlenül eszközölt fizetésekkel 268,066 pengőt elvontak. A felperes részvénytársaság ugyanis a szerződéskötéskor felvett 300,000 koronával és az utóbb két részletben felvett 1.350,000 koronával saját átszámítása szerint is 258,625 svájci frank értéket kapott. A romlott koronákban átértékeletlenül való fizetés ily kép