Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 7 minő összeg szükséges a jogosult tisztességes eltartására, hanem ahhoz, hogy a jogosult az eltartó halála következtében a ráfordított mekkora összegtől esett el. Helyesen indult ki tehát a fellebbezési bíróság az életjáradék összegének megállapításában abból, hogy az elhalt férjnek megöletése idejében mennyi volt a keresete és hogy abból mennyit fordított neje a felperes eltartására? Abból, hogy a felperes és elhalt férje az utóbbi keresetéből tisztességesen megéltek, figyelemmel arra is, hogy az ilyen megélhetés fogalma igen tág keretű, nem lehet kétségtelenül arra következtetni, hogy a felperes elhalt férjének a bizonyított valóságos kereset alapján számított átlagos havi keresetet meghaladó keresete s hogy legalább havi 160 P keresménye lett volna. A felperes férjének olyan állítólagos keresete, amely nem volt kimutatható, helyesen mellőztetett. Az, hogy a felperest a férje megölése lelkileg és testileg teljesen lesújtotta, magasabb járadék megítélésére törvényes okot nem alkot. A Btk. 292. §-a értelmében a tartásra jogosultnak járó kártérítés a viszonyokhoz képest lehet egyszersmindenkorra fizetendő tőke vagy évi járadék. Tekintve, hogy a felperes férjhezmenetelével korán vége szakadhat az évi járadékhoz való jogának, s másrészt, hogy az egyszersmindenkorra fizetendő tőkeösszeg az alperes aránytalanul súlyos megterhelését jelentené, ilyen tőkeösszegnek s különösen a kért 12,000 P tőkének a megítélését a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzhette. Mindezeknél fogva a felperes ellentétes értelmű alaptalan felülvizsgálati panaszait és havi 80 P életjáradék vagy 12,000 kártőke és megfelelően felemelt per- és fellebbezési költség megítélésére irányuló felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel. = A kártérítés alapgondolatának helyes alkalmazása L. már Mjogi Dtár IV- 29., V. 53., 110.,'IX. 8. 6. Azokkal szemben, akik a tiltott cselekmény elkövetésénél rendelkező szerepet játszottak, az egyetemleges felelősség kimondása nem mellőzhető az esetben sem, ha a kártokozó cselekmény rendkívüli tömegizgalmak idején követtetett el, mikor a jogrend meg volt zavarva. (Kúria 1929. szept. 27. P. VI. 7041/1927. sz.) Indokok : A szóbanforgó mészégetők lebontását elrendelő községi direktórium, valamint a határozatot végrehajtó építési