Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

132 Magánjogi Döntvénytár. 96. A végrehajtási törvényben előírt joglépések igénybevételéért a kérelmező kártérítési kereset alá csak akkor vonható, ha bizonyítást nyer az, hogy a végrehajtási cselekmény elrendelésére vagy foganatosítására a kérelmezőnek oly jogellenes cselekménye vagy mulasztása szolgáltatott okot, amely a magánjogi szabályok szerint már magábanvéve is kártérítési kötelezettséget von maga után. (Kúria 1930. jún. 5. P. V. 5545/1928. sz.) Indokok : I. Felperesek kárkeresetüket arra alapítják, hogy alperes az előtte ismeretes lakhelyük elhallgatásával ingatlanaikra árverést vezetett. Az árverési hirdetmény a részükre ismeretlen tartózkodásuk miatt kinevezett ügygondnoknak szabálytalanul lett kézbesítve, így az árverésről való értesítésük hiányában, alperes rosszhiszemű eljárása, lakhelyük tudatos elhallgatása folytán, elestek egyrészt attól, hogy tartozásuk kiegyenlítése útján az árverés következményeit elhárítsák, másrészt attól, hogy megfelelő árat ígérő árverési vevőről való gondoskodás útján megakadályozzák azt, hogy ingatlanaik értéken alul, az árverésen alperes tulajdonába jussanak. II. A fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerint a felperesek ingatlanaira M. Ferenc kérelmére és az ahhoz csatlakozottnak kimondott három másik hitelező, közöttük az alperes követelésének kielégítése céljából, a 255 7/1913. tk. számú végzéssel 1913. évi október hó 31. napjára végrehajtási árverés tüzetett ki, amely árverést rendelő végzés és hirdetmény felpereseknek 1913. július 23. napján még f—i lakhelyükön szabályszerűen kézbesíttetett, így felperesek az árverés elrendeléséről tudomással bírtak. Ez az árverés árverelők hiányában nem volt megtartható. — Az erről szóló értesítő-végzést a kézbesítő azzal mutatta vissza, hogy az felpereseknek nem volt kézbesíthető, mert felperesek Amerikába kivándoroltak. — E jelentés folytán a telekkönyvi hatóság felperesek részére 1913. november 30-án kelt végzéssel K. Lajos ügyvédet ügygondnokul rendelte ki, akinek kezéhez kézbesítette azután e végrehajtási ügyben hozott későbbi végzéseket, közöttük az alperes kérelmére 1914. április 15. napjára 4403/1913. tk. számú végzéssel kitűzött árverésről szóló együttes árverési hirdetményt is. A fellebbezési bíróság azonban felpereseknek azt a kereseti tényállítását, hogy alperes az árverés kérése és foganatosítása idejében a felperesek amerikai lakhelyét ismerte, nem fogadta el bizonyítottnak, s nincs tényállás, de felperesek nem is állították a perben azt, hogy alperes az árverés eredményének meghiúsítása végett bárkivel is összejátszott volna. III. (. . . Mint a fejben . . .) A tényállás szerint alperes a felperesek amerikai lakhelyét nem ismerte. A végrehajtási törvény 153. §-a pedig nem írja elő, hogy a lakhelyéről ismeretlen helyre elkölköltözött és e miatt nem értesíthető végrehajtást szenvedő ismeretlen tartózkodása községi bizonyítvánnyal igazoltassék és az adott esetben felperesek részére az ügygondnok nem is az alperes kérelmére, hanem az 1881. évi LX. tc. 153. §-ának alapján rendeltetett ki, aki az idézett törvényhely rendelkezése szerint a nem értesített érdekeltet, akinek részére ügygondnokul kineveztetett,