Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

128 Magánjogi Döntvénytár. A nevezett alperes panaszát a kir. Kúria alaptalannak találta. A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-hoz képest a tárgyalás és bizonyítás vonatkozó anyagának tüzetes mérlegelésével azt állapította meg, hogy a T. (D.) Mór alperes részéről kiállított C) alatti okiratban foglalt öröklésről való lemondó nyilatkozat, a nevezett alperes és a felperes közt, 1925. évi március hó 9-én létrejött örökbefogadási szerződéssel egyidőben történt. Minthogy ez a megállapítás nem okszerűtlen és nem iratellenes, az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Ebből a tényállásból pedig és a per egyéb adataiból is a kir. Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a nevezett szerződő felek akarata a valóságban nem családjogi viszony alapítására, hanem egyedül arra irányult, hogy az elsőrendű alperes az eddigi D. előneve helyett, azt magyarosan hangzó névvel cserélje fel. A névmagyarosítás közjogi vonatkozású, amelynek engedélyezése a belügyminiszter hatáskörébe tartozik s (. . . Mint a fejben II. alatt . . .). Az öröklési jog kiesése által egyedül a névmagyarosítást magában foglaló örökbefogadási szerződés tehát a családi állást szabályozó jogviszony tartalmával nem bírván, helyesen döntött a fellebbezési bíróság, amikor a felperes és elsőrendű alperes közt létrejött örökbefogadási szerződést hatályon kívül helyezte. Alaptalan elsőrendű alperesnek az a panasza, hogy az örökbefogadási szerződés kormányhatósági jóváhagyás után már felül nem bírálható és nem hatálytalanítható. Mert (. . . Mint a fejben I. alatt . . .). De alaptalannak találta a kir. Kúria a felperes felülvizsgálati panaszát is. A felperes és kiskorú alperesek közt 1926. évi január hó 23-án létrejött örökbefogadási szerződés ugyanis a kiskorúak törvényes képviselője által elfogadott, az illetékes gyámhatóság részéről jóváhagyott és kormányhatóságilag megerősített szerződés, amely azzal a tartalommal bír, amilyent annak a szerződő felek tulajdonítani akartak, tehát színlelt jogügyletet nem foglal magában, tévedést, avagy megtévesztést pedig kiskorú ellenében a vele kötött és gyámhatóságilag megerősített szerződés megdöntésére sikeresen vitatni nem lehet. Mindezekhez képest a kir. Kúria úgy a felperest, mint T. (D) Mór alperest a felülvizsgálati kérelmével elutasította. = Ad I. : Lényegileg így a MTK. jav. 213. § ut. bek. — A megerősítés a bírói gyakorlat szerint nem is konstitutív kellék : 1. a fenti 59. sz. esetet és jegyzetét. — Ad II. : Ez annak következménye, hogy az öröklési kapcsolat létesítése az örökbefogadási szerződés essentialeja.