Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

122 Magánjogi Döntvénytár. mert ugyanakkor tartalmának részletes megismerésére ideje nem volt, az alperes legközelebbi távollétét felhasználva, október hó 8-án azt eleitől végig átolvasta, majd utóbb annak tartalmát szüleivel is közölte. A felperes az alperes eme naplójában foglalt önvallomására alapítja bontókeresetét, amelyet saját személyére nézve sértőnek talál és amelyben megítélése szerint az alperes bizonyságát adta annak, hogy a házasságkötés első pillanatából csak a színlelést és a családi élet megalázásának gondolatát vitte az együttélésbe, minden lépését csak számítás és anyagi érdek vezette, a házasságtörés gondolatával is nyíltan kacérkodott, az anyaság első jeleinek elérkeztével pedig kétségbeesett és kifejezést adott annak a szándékának, hogy méhmagzatát el fogja hajtani. Az alperes által vezetett ennek a naplónak tartalmából a íellebbezési bíróság is megállapíthatónak találta, hogy az alperes csak megélhetésének és jövőjének a biztosítása céljából kötötte meg felperessel a házasságot és férje bensőséges vonzalmának viszonzása és a családias érzés ápolása helyett önmagát áldozatnak tüntetve fel, papírra vetett gondolataiban a férje iránt tartozó hűség megszegését helyezte kilátásba, kifejezést adott más férfi után való vágyódásának, a felperest lekicsinyelte, kigúnyolta és a házassági intézményéről az erkölcsiséggel merőben ellentétes felfogást tett magáévá, amely végül odavezetett, hogy teherbeejtésekor méhmagzatának az elhajtását tette elmélkedése tárgyává. Miután pedig a házasságnak nem az a célja és rendeltetése, hogy a házassági kapcsolatban élő felek a külső látszat megóvásával, érzelmeiknek és gondolatviláguknak az elpalástolásával egymást félrevezessék és hamis illúzióban tartsák, az alperes a fellebbezési bíróság jogi érvelése szerint házastársi kötelességei ellen szándékosan és súlyosan vétett, amikor a felperessel békés és zavartalan házaséletet feltételező érzelmi közösségben egybeforrni nem törekedett, hanem papírra vetett nézetei szerint a házasság erkölcsi céljával teljesen ellentétes gondolatvilágban élt. Az alperes a fellebbezési bíróságnak ezt a jogi álláspontját panasszal támadta meg. A panasz alapos. A felperes nem vonta kétségbe az alperesnek azt az előadását, hogy vele szemben az alig néhány hónapig tartott házasélet alatt kifogástalan magaviseletet tanúsított, őt szeretettel, gyöngédséggel vette körül és hitvesi kötelességeinek mindenben önfeláldozóan eleget tenni igyekezett, az alperes pedig ezzel kapcsolatban vitatta azt, hogy a napló csak meggondolatlan