Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

120 Magánjogi Döntvénytár. utólagos teljesítési határidőt szabjon. Nem tartja ezt a kir. Kúria szükségesnek azért, mert a fentebb kifejtettek szerint a színházat nem lehet az általa alkalmatlannak vélt időben a felújítás kötelezettségével terhelni s az ekként kikényszerített előadás sem a szerző, sem a közönség érdekét nem szolgálná s mert a továbbiakban kifejtendők szerint a szellemi javak forgalmában is megóvandó jogbiztonság az általánosan és egységesen meghatározandó, tehát záros pihentetési idő mellett való állásfoglalást indokolja. Ami azt a kérdést illeti, hogy mennyi az a pihentetési idő, amely miatt a színház a darab előadásához való jogát elveszti, e tekintetben is figyelemmel kell lenni arra, hogy itt két ellentétes érdek kiegyenlítéséről van szó. A színház sokszor méltánylást érdemlő okokból nincs abban a helyzetben, hogy a színdarabot rövid időben újra színre hozza, s a színház jogos érdekét sértené, ha e miatt elvesztené azt a jogát, hogy a darabot egy általa alkalmasnak vélt későbbi időben felújíthassa. A színháznak ezzel az érdekével viszont szemben áll a szerzőnek az az érdeke, hogy darabjának túlhosszú ideig való pihentetését ne legyen kénytelen eltűrni s ne tartassék bizonytalanságban a tekintetben, hogy színműve fog-e még további előadást megérni, s ha igen, mikor. Az alperes felülvizsgálati kérelmében felhozott az a körülmény, hogy a színháznak valamely színdarab színrehozatalánál díszletekre, jelmezekre stb. jelentékeny összeget kell befektetni, súllyal nem esik latba, mert a színháznak számolnia kell azzal a kockázattal, hogy a színdarab első színrehozatalával e befektetései esetleg meg nem térülnek. A szerző és a színház fentebb kiemelt ellentétes érdekének kiegyenlítése csak oly időtartam méltányos megállapításával történhetik, amely egyfelől elég hosszú ahhoz, hogy a színházi vállalkozónak a színdarab pihentetéséhez fűződő érdekét kielégítse, másfelől nem olyan hosszú, amely a szerzőnek fentebb kiemelt anyagi és erkölcsi érdekeit méltánytalanul sértené. A külföldi törvényhozások, amelyek idevonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, 1—5 évben állapítják meg azt az időt, amely időn át tartó szüneteltetés a színházra nézve az előadáshoz való jognak az elvesztését, esetleg a kizárólagosság megszűnését vonhatja maga után. A kir. Kúria figyelemmel arra is, hogy tételes törvényi rendelkezés hiányában is hosszabb időtartam megállapítása mutatkozik indokoltnak, valamint figyelemmel az újabban nálunk is elfogadott egységes szerződési szövegre s különösen a Szerzői Jog Szakértői Bizottság véleményére, öt évben állapította meg