Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

118 Magánjogi Döntvénytár. kötés nélkül is megvonhatja, ha a színház egy bizonyos időn át nem adja elő a darabot. Ezért a kir. Kúriának a szóbanlévő kérdést a szerződő felek ügyleti akaratának felderítésével, nemkülönben egyfelől a szerzőt s másfelől a színházi vállalkozót illető jogok különleges természetének vizsgálatával kellett eldöntenie. A szóbanlévő szerződések megkötésével a felek ügyleti akarata kétségkívül arra irányult, hogy a szerző színdarabjai a színházban előadassanak. E tekintetben azonban a színház érdeke a színdarabok színrehozatala után is az, hogy más színházi vállalatokkal szemben kizárólagos joggal mennél több még előadható színdarabbal rendelkezzék a végből, hogy azokat a szerinte alkalmas időben újból előadhassa, s így érdeke fűződik ahhoz, hogy a rendelkezésére álló színdarabokat tetszésszerinti ideig pihentethesse. Viszont a szerzőnek fontos anyagi és erkölcsi érdeke, hogy a színház színdarabjait műsoron tartsa s azokat minél rövidebb ideig pihentesse. A szerző színdarabjainak előadásaihoz képest részesedik a százalékos jogdíjakban s így a darabjainak színrehozásától függ az anyagi boldogulása, de ehhez fontos erkölcsi érdeke is fűződik, amennyiben írói hírnevének kialakulására döntő befolyása van annak, hogy színdarabjai minél többször kerüljenek előadásra. A szerző írói hírneve pedig egyúttal forrása anyagi boldogulásának, mert a már bemutatott műveinek továbbra is műsorontartása elősegíti újabb színdarabjainak színrehozatalát és azok sikerét. De nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a színműveknek a színpad útján való elterjedése érdekében áll a nagyközönségnek is, s a közérdek követelménye, hogy a színművek színrehozatala ne függjön — minden időbeli korlátozás nélkül — a színházi vállalatok tetszésétől. A színpadi művek szellemi alkotások s az ezekre vonatkozó szerződések a szerzői jogi törvény szellemében bírálandók el. Márpedig a törvény azért rendelkezik akként, hogy a szellemi alkotások meghatározott idő elteltével a szerző, illetve jogutódjai rendelkezése alól felszabaduljanak, mert ekként közérdekből lehetővé kívánja tenni, hogy azok idővel a nagyközönség részére korlátlanul hozzáférhetőkké váljanak. A szerzői jogi törvény szellemében tehát kétség esetén akként kell az idevonatkozó szerződéseket értelmezni, hogy a színdarabok előadása minél kevesebb korlátozást szenvedjen. Ennek szem előtt tartásával a kir. Kúria a kérdést egy-