Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 113 ményt közvetlenül nem maga követte ugyan el, de annak <i véghezvitelére utasításadással vagy ezzel egy tekintet alá eső más módon közrehatott. (Kúria 1930. ápr. 11. P. VI. 5438/1928. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben I. és II. alatt. . .) Felperes a kereseti kárkövetelést P. Imre másodrendű alperessel szemben az első helyen körülírt, a Magyarországi vasés fémmunkások központi szövetsége elsőrendű alperessel szemben pedig az utóbb idézett anyagi jogszabályra alapítja. A felelősség megállapítására alkalmas tényállásként pedig azt terjesztette elő, hogy a másodrendű alperes, mint szövetségi titkár, tehát nyilván az elsőrendű alperes szövetség erre vonatkozó elhatározásának a hivatali hatáskörébe eső foganatosításaképpen kényszerítette őt arra, hogy 1921. évi február 4-én munkakönyvét a munkaadójától, a B. Sz. K. E. T.-től kivegye. Ennek a közvetlen eredményeképpen szenvedte tehát abból eredő kárát, hogy volt munkaadója újból való alkalmaztatását megtagadta, ami által nemcsak az addig megszerzett nyugdíjigényét vesztette el, hanem ettől kezdődően állandóan "kedvezőtlenebb munkakörben és csekélyebb javadalmazás mellett talált csak másoknál alkalmazást. A fellebbezési bíróság a felperes tényelőadásával szemben átvette az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az elsőrendű alperesi szövetség illetékes szervei útján a másodrendű alperes részére a felperes által vitatott irányban utasítást ki nem adott, szerinte tehát hiányzik az elsőrendű alperes kártérítési kötelezettségének a megállapításához szükséges ténybeli előfeltétel. Ezzel az állásponttal szemben ugyan a felperes sérelemként hozza fel, hogy a fellebbezési bíróság nem vette az idevonatkozó döntésénél figyelembe azt, hogy az elsőrendű alpereshez hasonló szervezetekben a hozott határozatok végrehajtása érdekében köztudomás szerint alkalmazni szokott megfélemlítés az egyes tagokat saját egyéni érdekeik rovására is arra kényszeríti, hogy az egyénileg sérelmes határozathoz alkalmazkodjanak, a most érintett körülmény figyelmen kívül hagyásával azonban a fellebbezési bíróság jogszabályt nem sértett, mert olyan tény igazolása nélkül, hogy az elsőrendű alperes a felperes által vitatott kényszerhelyzet létesítésére közvetlenül is közrehatott, a panaszban érintett körülménynek egymagában valósága esetében sem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani. = Nézetünk szerint elsősorban az lett volna vizsgálat tárgyává teendő, hogy a másodrendű alperes az általában reá ruházott ügykörben járt-e el Magánjogi Döntvénytár. XXIII. 8