Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 51 esetében pedig a bejött összeg 10 %-a is illeti. Ugyanez illeti a felperest a bírósági vagy bíróságon kívüli egyesség esetében is. A felperes a R. József és neje elleni pert folyamatba tette, a bíróság e perben a tényállás tisztázására a felek személyes meghallgatását rendelte el, amiről a felperes az alpereseket értesítette. Az I. rendű alperes erre levélbelileg tudatta a felperessel, hogy a személyes meghallgatására kitűzött határnapon nem akar megjelenni, a pert be akarja fejezni, mert azt nem látja sikeresnek, mert társadalmi pozíciójával nem tartja megegyeztethetőnek, hogy R. Józseffel perben álljon és mert bécsi ügyvédje nem akar ez ügyben tanúskodni. Tudatta az I. r. alperes a felperessel azt is, hogy a R.-féle perben az annak alperesei által becsatolt és a W.-ék bécsi ügyvédjétől származó levelek valódiak. A felperes igyekezett több levélben is az I. rendű alperest rábírni arra, hogy a személyes meghallgatásra jöjjön el, állandóan ragaszkodott ahhoz, hogy a per kedvezően fog végződni, de miután az alperesek is ragaszkodtak a R.-féle per befejezéséhez, levélbelileg tárgyalt velük ennek módozatairól és tudatta az alperesekkel, hogy a 10 % kikötött díjához ragaszkodik és hogy a per befejezésével meg fogja állapíttatni a neki járó díjakat és költségeket. Megállapítást nyert, hogy az alperesek akkor, amidőn az I. rendű alperes az egyesség létesítése végett Budapesten járt, ezt a felperessel előre nem tudatták és R.-ékkal 1925. évi november hó 23-án oly egyességet kötöttek, amelynek értelmében a R.-féle perben érvényesített 1,370.000,000 koronából és járulékaiból az alperesek összesen csak 100.000,000 osztrák koronát kapnak. Megállapítást nyert, hogy akkor, amikor az alperesek ezt az egyességet a felperes tudta és közreműködése nélkül megkötötték, az alpereseknek már kézbesítették volt azt a bírósági végzést, amely a felperes díjait és költségét összesen 86.451,000 koronában állapította meg. Ezen a felperessel utólag közölt egyesség alapján a felperes az alperesek utasítására a pert közös kérvénnyel elállás útján fejezte be. A megállapított fenti tényállás mellett a fellebbezési bíróság az alpereseket az anyagi jognak megfelelően marasztalta a bíróilag megállapított felperesi díjak és költségek eddigelé még nem törlesztett részében. Ugyanis a díjlevél elfogadásával az alperesek hozzájárultak ahhoz, hogy a felperes díjazása a per eredményétől függő módon százalékos kulcsban állapíttassék meg. Ezzel pedig a felperes a per befejezésének módja tekintetében önálló jogi érdeket nyert, amelyet az alperesek a K.-ékkal kötött egyesség megkötésénél figyelmen kívül nem hagyhattak. A díjlevél ugyan intézkedik arról az esetről is, ha a K.-féle per bírói vagy bíróságon kívüli egyességgel nyer befejezést, azonban ezalatt jóhiszemű értelmezéssel nem érthető oly egyesség, amelyet az alperesek a felperes tudta nélkül a pertárgy értéke alig 1/13 részének elfogadásával és akkor kötnek, amidőn a bírói végzésből is, a felperes leveleiből is tudomást szereztek arról, hogy a felperes a perben kifejtett ügyvédi tevékenységért sokkal nagyobb összegre tart igényt annál, amelyet az alperesek neki 10 % gyanánt 10.000,000 K-ban szántak és amikor az 4*