Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 41 ítéletében a fellebbezési bíróság az anyának a tartásdíj mértékének a megállapításánál is tekintetbe jövő társadalmi állásként csak azt jelölte meg, hogy a felperesek édesanyja H. Frigyesnek barátnője volt. Ez azonban a társadalmi állásnak nem oly megállapítása, amely a tartásdíj meghatározásánál tekintetbe jöhetne. Ennek a hiánynak ellenére se tartotta a kir. Kúria a tartásdíj mértékére nézve sem megváltoztathatónak a fellebbezési bíróság ítéletét. A tartásdíj mértékénelv meghatározásánál ugyanis az anya társadalmi helyzetén kívül tekintetbe jön a természetes atyának vagyoni és kereseti viszonya. A meg nem támadott tényállás szerint a felperesek természetes atyjának, H. Frigyesnek, 723,000 pengőre értékelt és házakból és telkekből álló vagyona volt. Xem vitás, hogy az alperesek H. Frigyesnek erre a vagyonára örökösökül jelentkeznek. Az anyagi jog szerint a házasságon kívül született gyermek eltartási követelése az atya halálával nem szűnik meg, a fentebb ismertetett vagyoni viszonyok mellett, a felperesek egészségi állapotukra tekintettel is, jogosan igényelhetik, hogy az alperesek, mint H. Frigyes örökösei, örökségük erejéig a fellebbezési bíróság által megállapított tartásdíjat fizessék, még ha igaz volna is, hogy a felperesek édesanyja cselédsorban volt. Mindezek szerint az alperesek kötelezése az anyagi jognak megfelelően történt és a felülvizsgálati panaszok minden irányban alaptalanok. = Ad I. V. ö. Dtár 3. f. XXII. 99., Mjogi Dtár VIII. 231., X. 60., 61. (P. H. T. 471.), XI. 119., 137. — Ad II. V. ö. Mjogi Dtár XIII. 100. — Ad. III. V. ö. közelebbről Mjogi Dtár XVII. 21. (Mtk. 257. §.) 23. A házasságból származó csecsemő-gyermekkel szemben anyai gondozás elmulasztása, maga mint mulasztási cselekmény, a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének jogi alafjául szolgálhat. (Kúria 1928. szept. 20. P. III. 6317/1927. sz.) Indokok : A felperesnek az elsőbíróság előtt lefolytatott tárgyaláson tett, e helyen is figyelembe veendő előadása szerint a felperes bontó okként az alperesnek a közös lakásból 1924. évi október 3-án történt eltávozását s azóta állandóan tartó távollétét kifejezetten nem kívánja érvényesíteni s keresetét egyedül és kizárólag arra a bontó okra alapítja, hogy Zoltán utónevet