Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. -27 -állapítását, hogy felperest a gróf A. D.-nétől élvezett orvosi tiszteletdíj hasonlatosságára az örökhagyó részéről is évi 3000 aranykorona tiszteletdíj illeti, mert ilyen megállapításra az általános gyakorlattól eltérő, egyedül álló, különlegesen magas tiszteletdíj alapul nem szolgálhat, hanem azt kellett kutatni, hogy a háziorvosi megbízás és ekként a kötelem keletkezésének időpontjában mi volt a szokásos orvosi tiszteletdíj és vájjon a felperes és az örökhagyó közötti háziorvosi viszony természete indokolja-e a szokásos tiszteletdíjtól való eltérést. Az a körülmény, hogy az örökhagyó a tiszteletdíj mérvét meghaladó hagyományt helyezett kilátásba, nem lehet ok arra, hogy ennek elmaradása folytán a megfelelőnél magasabb tiszteletdíj állapíttassék meg. Már pedig a kir. Kúria mint köztudomású tényt állapítja meg, hogy a Budapesten a békeidőbeli szokásos háziorvosi tiszteletdíjak a 3000 ar. koronának mélyen alatta maradtak és évi néhány száz korona körül mozogtak és csak igen gazdag és előkelő családoknál kivételesen érte el az évi 1000 K-t. Ellenben tekintettel arra, hogy a Sz. M. mellett kifejtett háziorvosi teendők rendszerint túlhaladták a háziorvosi munkakörnek azt a szokásos mértékét, hogy betegség esetén állandóan, egyébként pedig időnként orvosi látogatásokat tegyen, hanem felperes háziorvosi feladata arra is kiterjedt, hogy néhai Sz. M.-t a rendes kezelésen kívül kikocsikázásokra, sétáira is elkísérje, hogy hívására Bécsben is meglátogassa, hogy ezenkívül versenyistállójának személyzetét és azok családtagjait a budapesti versenyek alatt orvosi gyógykezelésben részesítse, továbbá tekintettel néhai Sz. M.-nak tekintélyes vagyonára és ennek megfelelő köztudomású nagyúri életmódjára, másrészt tekintettel arra, hogy néhai Sz. M. az év nagy részét Budapesten kívül töltötte és abban az időben felperes működését csak kivételesen vette igénybe : a kir. Kúria az említett tiszteletdíj évi mértékét 1000 pengőben találta megállapítandónak és a háziorvosi tevékenység 14 évére 14,000 pengőt ítélt meg. Az 1928 : XII. t.-c. 1. §-a csak a koronaértékben vagy forgalomban már nem levő valamely más belföldi pénznemben meghatározott magánjogi pénztartozások összegének megállapításában rendeli, hogy a koronaértékben beállott változást a törvény rendelkezéseinek megfelelően, figyelembe kell venni és a tartozást át kell értékelni. E szabály alkalmazásának azonban nincs helye, ha a pénztartozás összege sem koronaértékben, sem forgalomban már nem levő valamely más belföldi pénznemben nem volt meghatározva, hanem ezúttal tárgya az összegszerű bírói megállapításnak. Ebben az esetben tehát a korábban teljesített szolgáltatás valóságos ellenértéke a jelenleg forgalomban levő pénznemben és értékben állapítandó meg és ekként e mellett a koronaérték romlása figyelembe nem vehető. A megszolgált és visszatartott munkadíj után annak .esedékességétől jár kamat, mert a munka vállalója megszolgált munkadíját nélkülözni volt kénytelen, adósa pedig azt annak visszatartásával saját hasznára fordíthatta. Ennélfogva az örökhagyó szándéka szerint is halála után fizetendő orvosi tiszteletdíj 1919. évi augusztus hó 19-én, vagyis Sz. M. halálával mindenesetre esedékessé vált és ezért felperest, aki követelését a fent kifejtettek szerint a hagyatéki tárgyaláson indokolatlan késedelem nélkül érvényesítette, a törvényes kamat ettől a naptól fogva illeti meg. A fellebbezési bíróság ítéletét tehát ezen jogszabály alkalmazásával a kamat tekintetében is megfelelően meg kellett változtatni. = Mtk. 1617. §. ; v. ö. Mjogi Dtár XVIII. 87.