Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. félrebeszél, nem normális és három hét múlva történt, hogy az alperes ebédelés közben mégszédült, a székről lefordult s nála az eskórosokat jellemző tünetek mutatkoztak. Nem vitás, hogy a házasság megkötése után észlelt tünetek miatt az alperes Kistelken, ahol a tanyán ezidőben laktak, dr. K. József orvos kezelése alatt állott, aki kórházi kezelést ajánlott. A peresfelek erre való tekintettel költöztek be Szegedre, ahol az alperes 1922. évi május hó 1-től június hó 17-ig állott klinikai gyógykezelés alatt «hysteria traumatica» kórjelzéssel és a kórházi értesítés szerint (32) akkor gyógyultan bocsáttatott el. Ezt követőleg a peresfelek 1922. évi augusztus hó 5-ike tájáig együtt éltek, amikor az alperes feje megbillent, de nem esett össze, azonban a felperes értesítése nélkül eltávozott s csak mintegy három hónap múlva tért vissza, azt mondván, hogy szolgálni volt. Ekkor látszott rajta, hogy beteg és ismét — minden közlés nélkül — eltávozott s azóta a peresfelek külön éltek. Nem vitás továbbá az sem, hogy az alperes testvérei által 1923. évi december 18-án megindított perben az alperes az 1924. évi április hó 3-án kelt ítélettel az 1877 : XX. t.-c. 28. §. a) pontja alapján eskór okából gondnokság alá helyeztetett. Az ítélet 1924. május 31-én tétetett közzé. II. A felperes által 1924. évi szeptember hó 27-én folyamatba tett e megtámadási per (H. T. 55. §.) ügydöntő tényállásaként az nyert megállapítást, hogy az alperes eskóros elmezavarban szenved, amely nála 1919. évi január vagy február havában (tehát a házasság megkötése előtt 2%_évvel) tört ki s azóta és jelenleg is fennáll. . ^ A fellebbezési bíróság helyesen emelte ki, hogy az nem ügydöntő, hogy a felperes az alperesnek a háborúban szerzettnek állított betegségéről tudott, hanem az ügydöntő az, hogy a betegség gyógyíthatatlansága mikor jutott tudomására. A fellebbezési bíróság e részben azt állapította meg, hogy a felperes az alperes betegségének gyógyíthatatlan voltáról csak 1924. évi szeptember havában szerzett tudomást, amidőn a H. T. 77. §. a) pontja alapján való bontóper megindítására megbízást adott, azonban a megbízott ügyvéd az alperes gyógyíthatatlan betegségéről, mint a bontóper lefolytatását gátló körülményről értesítette. Az alperes ezt a ténymegállapítást azon az alapon támadja, hogy ez a bizonyítási anyaggal ellentétben iratellenesen nyert megállapítást és hogy nincs kellően megindokolva.