Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 7 befolyásolható alperes nem annyira önkéntes elhatározásból, mint inkább annak a lelki kényszernek hatása alatt cselekedett, amelyet reá az akkori hangulat mellett a vele együtt volt egyének magatartása gyakorolt. Következésképpen az ő ténykedése nem is eshetik olyan elbírálás alá, mint azoké, akik vele együtt ilyen befolyásolás nélkül járhattak el. Erre való tekintettel a kir. Kúria az egyetemleges felelősség elvét a 15 éves életkorú alperessel szemben a fennforgó esetben méltányosságból nem tartotta alkalmazhatónak és őt csak a rendelkező részben az eset összes körülményeinek tekintetbevételével meghatározott aránylagos kárösszegben és kamatában marasztalta el, annak a kiemelésével, hogy ez a döntés a kk. L. János személyi viszonyain alapulván, a pertársak jogállására (marasztalására) nem hat ki. A marasztalás arányában ezt az alperest a kir. Kúria részperköltség fizetésére kötelezte, mert a felperes a jogkérdésben nyertes. = A tiltott cselekményért való egyetemleges felelősség újabb megszorítása a konkrét méltányosság alapján. V. ö. Mj. Dtár XVII. 102., XX. 62., XXI. 35. és MTK. jav. 1722. §. 2. bek. 4. A gépkocsi tulajdonosa nem tehető felelőssé az oly károkért, amelyek a sértett egyéni tulajdonságaiból vagy állapotából eredő észlelési hiányok következményei. (Kúria 1928. oki 2. P. VI. 1124/1928. sz.) Indokok : II. Pusztán azért, mert az ügyészség megszüntető határozatában az foglaltatik, hogy a felperes elgondolkozva rézsútos irányban átballagott az úttesten, a jelen perbeli tanúvallomások pedig azt tartalmazzák, hogy a felperes figyelmetlenül átszaladt az úton, a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ténymegállapítását iratellenesnek nem tekinthette. Ugyanis a fellebbezési bíróság a megszüntető ügyészségi határozatban alapulvettől eltérő tényállást is elfogadhatott és így módjában állt a tanuk vallomásait is a bűnvádi — egyébként szintén a felperes hibájára támaszkodó — megszüntető határozattól függetlenül mérlegelni. III. Az a körülmény, hogy a felperest elütő autó a megállapított tényállás szerint az elütés pillanatában az út síkos volta miatt csúszott, nem érinti azt a megállapított tényt, hogy a felperes vigyázatlan áthaladásával az elütést maga okozta. Ugyanis szabályszerű megállapítást nyert, hogy az alperesi autó vezetője az elütés előtt erősen tülkölt és fékezett és hogy a felperes lehorgasztott fejjel gyorsan és figyelmetlenül