Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

í>8 Magánjogi Döntvénytár. az 1877 : VIII. t.-cikknek a kamatot korlátozó reudelkezéseit a törvény hatályának idejére hatályon kívül helyezetteknek kellene tekinteni. A' jogegységi tanács felfogása szerinl ilyen kiterjesztő értelmezésnek nem lehet helye. Igaz ugyan, hogy a törvény megalkotásának és hatálya meghosszabbításának egyik indoka az volt. hogy az akkori gazdasági viszonyok között túlnyomóan magasabb kamatot kötöttek ki, és fizettek, mint amennyi a régebbi törvények szerint kiköthető, vagy kikötés nélkül is (törvény alapján) követelhető volt és így nem állt meg többé az a törvényhozói alapgondolat, hogy a készpénz reális elhelyezése rendszerint nem történhetik magasabb nyereséget biztosító módon, mint amilyent régebbi törvényeink meghozatalánál szem előtt tartottak. Az is igaz, hogy az említeti helyzet, nevezetesen a hitelezési kamatok magas volta, még ma is fennáll. Mindazonáltal ezeknek a körülményeknek az adott esetben nincs súlyuk, mert világosan felismerhető a törvényhozónak az a szándéka, hogy a kamatkikölést (lejárai előtti időre) korlátozó törvényes rendelkezéseket, tehát különösen az ezuüal tárgyalt 4877 : VIIh t.-cikkel hatályon kívül helyezni nem kívánta. Erre mutat mindenekelőtt az, hogy a vonatkozó törvényjavaslat miniszteri indokolása világosan megmondja, hogy a törvényjavaslat rendelkezései: ((kizárólag arra az esetre terjednek ki, amikor az adós kellő időben a pénztartozást nem teljesíti, vagyis késedelembe esikí. A javaslatnak — változatlanul törvénnyé lett -* 7. §-ához készült indokolás is úgy szól, hogy a ((javaslat nem helyezi hatályon kívül sem az uzsoratörvénynek, séma kamatkikötést korlátozó többi törvénynek a rendelkezéseit, hanem csupán a késedelmi kamatra vonatkozó törvényes rendelkezések helyébe á,llít fel új szabályokai ...» stb. Kétségtelen ezekből, hogy a törvényhozónak az volt a szándéka, hogy a terhesebb rendelkezésekkel csak a késedelemben levő adóst sújtsa, de ne sújtsa azt az adóst, aki kellő időben teljesít. A törvényhozásnak egy utóbbi rendelkezéséből is arra kell következtetni, hogy az 1923: XXXIX. t.-cikket hatályban léiének ideje alatt maga a törvényhozás is akképen fogta fel, hogy az nem helyezte hatályon kívül a kamatláb magasságát megszorító törvényes rendelkezéseket. Jelesül a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 1925: XV. t.-c. 3. §-a kimondja, hogy ebben a §-ban közelebbről megjelölt kölcsönök tekintetében «a kamatláb magasságát megszorító rendelkezések s az abból folyó következmények alkalmazást nem nyernek». Nyilvánvaló, hogy a kamatláb magasságál megszorító rendelkezéseken az 1877: VIII. t.-cikket is kell érteni, amire nézve egyébként minden kétséget eloszlat az. hogy az előbb említett